A Szentírásban
található Habakuk könyve i. e. a VII. században íródott. A könyv szerzője,
Habakuk próféta a Szentlélek sugalmazására a következőket írja az utolsó idők
hitel-csapdáiról: „És felelt nékem az Úr és mondta: Írd fel e látomást, és vésd
táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. Mert e látomás bizonyos időre szól, de
vég felé siet, és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog
jönni nem marad el! … Jaj annak, aki rakásra gyűjti ami nem az övé! De meddig?
És aki adóssággal terheli magát! Avagy nem támadnak-e hirtelen, akik téged
mardossanak, és nem serkennek-e fel, akik háborgassanak téged? És zsákmányul
esel nékik.” (Hab 2,2-3.6-7; Károli ford. szerint)
Ha
valaki ennek az idézetnek minden sorát és szavát megfontolja, megértheti, hogy
a prófétai látomás a végidőben fog teljesedni, mert „a vég felé siet”, nem csal
meg, egészen biztos be fog következni, ezt háromszor erősíti meg. Az, hogy
valaki „rakásra gyűjti azt, ami nem az övé, ezt természetesen nemcsak
hitelfelvételre lehet érteni, de az „adóssággal terheli magát” kifejezések
pontosítják, hogy erről van szó. Gondoljunk arra, hogy akik néhány évvel
ezelőtt svájci frankban vettek fel a lakásukra vagy autójukra a hitelt, azokat
az árfolyam megugrása mennyire „mardosott”, és akik háttérben a szálakat
mozgatják a szerencsétlen kiszolgáltatott emberek kizsákmányolására, azok
mennyire tudják háborgatni ezeket az embereket, míg végül sokakat zsákmányul
ejtenek. Egy férfivel beszélgettem, hogy miért árulja a házát, melynek
javítására, rendbetételére a korábbi években ilyen jellegű hitelt vett fel. Azt
válaszolta, hogy az eddigi évek során már a felvett összeg másfélszeresét
fizette vissza a banknak, és még van bőven, amit fizetnie. A havi részlete évek
óta akkora, hogy a felesége hat éve Németországban kénytelen beteget gondozni,
és így fizetik a törlesztő részleteket. Végül oda jutott, hogy egy speciális cégnek
fogja eladni a házát, amelyik kifizeti a bankot és számára lehetővé teszi, hogy
a saját házában bérlő lehessen élete végéig, és így majd a jelenlegi banki
részletének csak a felét, vagy egyharmadát kell fizetnie hónapról hónapra. A
felnőtt gyerekére semmit sem tud hagyni. Hány ilyen ember van, aki azt kérdezi,
hogy ki tudhatta előre, hogy ilyen gazdasági világválság, vagy bármi másnak is
nevezhető spekuláció révén emberek ezrei ide fognak jutni? Teljes
együttérzéssel vagyok az ilyen becsapott és kiforgatott emberek iránt, mégis
láthatja az olvasó, hogy a Biblia ír erről a hitel vagy adósság-csapdáról a
végső időre nézve, és figyelmeztet a veszélyre. Az hogy a végső idő mi alapján
azonosítható, ezt bármely Bibliát olvasó ember felismerheti a bibliai próféciák
ismerete nélkül is, hogy ha elolvassa a 2Tim 3,1-5 szakaszt az Újszövetségből.
Ha valaki a Szentlélek világosságát kérve naponta tanulmányozza a Szentírást, megértheti
az Úr szavának tanácsait életének különböző területeire nézve, és azokból a
döntéseihez világosságot nyer.
A gazdagság utáni vággyal kapcsolatban írja
bölcs Salamon, hogy az „embernek a kívánsága be nem telik”. (Préd 6,7) Pál
apostol pedig azt írja, hogy: „akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe,
tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket
veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme:
mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átalszegezték
sok fájdalommal. De te, óh, Istennek embere, ezeket kerüld ...”. (1Tim 6,9-11a;
Károli ford. szerint)
Mit
ír a Biblia azokról, akik a gazdagságukat más emberek kisemmizése árán növelik?
Ezt írja: „Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet
szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nemcsak ők
lakják az egész országot. Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: Bizony
rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.” (Iz/Ézs 5,8-9;
a Szent István Társ. ford. szerint) Ha hamarabb nem, akkor az utolsó hét csapás
idején teljesedik ez a kettős prófécia, vagy az azt közvetlenül megelőző
időszakban. (vö. Jel 15,5-16,1-21; 1Tessz 5,2-4; Lk 21,34-36; Préd 9,14; Jel
3,10) Hasonlót jövendöl az ilyenek felől Mikeás könyve is, és ebből is
láthatjuk, hogy az Isten igéje mennyire egybehangzóan nyilatkozik ebben a
témakörben: „Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak
fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. Ha
megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet
emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére.” (Mik
2,1-2 a
Szent István Társ. ford. szerint) Mind az izaiási/ézsaiási mind a mikeási
jövendölés és a fölöttük kimondott ítélet azzal kezdődik, hogy „jaj azoknak…”,
tehát az isteni igazságszolgáltatás nem marad el.
Gyakran
hallok hívő embereket is elbizonytalanodni abban a tekintetben, hogy vajon
lesz-e végül igazságszolgáltatás és érdemes-e ilyen világban Isten
parancsolatai szerint élni? Felidézem még ezzel kapcsolatban Malakiás próféta
sorait. A próféta neve azt jelenti, hogy „az én követem”. Tehát, Malakiás, az
Úr követe ezt írja: „Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi
haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járjunk a Seregeknek Ura
előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket, hiszen
gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az
Istent! Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és
hallgatott, és emlékkönyv íratott előtte azoknak, akik félik az Urat, és
becsülik az Ő nevét. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én
szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, amint ki-ki kedvez a maga
fiának, aki szolgálja őt. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az
igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja
őt.” (Mal 3,14-18; Károli ford. szerint) A szenvedő ember azt látja, hogy az
Isten „figyel és hallgat” de azt kevesen tudják, hogy „emlékkönyv íratik
előtte” mindarról, ami elhangzik, ami történik, és amit ki-ki az ő szívében
gondol, és ami az ítéletkor ismét előkerül a maga csupasz valóságában (vö. Préd
12,16; Jel 20,13). A hitetlen emberek számára ezek a sorok semmit sem
jelentenek, nem is értük van leírva, hanem a szenvedő, igazsághoz és becsületességhez
ragaszkodók miatt, akik bíznak az Úr nevében. Egy napon majd mindenkinek meg
kell állni Krisztus ítélőszéke előtt (vö. 2Kor 5,10), és akkor
következményeiben is látszani fog a különbség „az igaz és a gonosz között”. Így
szól az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a
szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik
megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az
idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Mal 3,5-6; Károli
ford. szerint).
A
jó Isten nem akarja, hogy a gazdag ember szegénnyé és nincstelenné legyen, és
azt sem, hogy a szegény emberből mindenképpen gazdag legyen. Kétségtelen, hogy
a gazdagsággal és a pénzzel sok jót lehet tenni, a szenvedést lehet enyhíteni,
és az életet emberhez méltóbbá lehet és kell tenni. Az Isten igéje viszont a
telhetetlenségtől óv, attól, hogy a pénz és a gazdagság utáni vágy nehogy
birtokba vegye az ember egész szívét és gondolkodásmódját. Az Isten igéje
szerint „a pénz szerelme” romlásba és pusztulásba dönti az embert, amelynek
következménye végül az örök halál lesz (1Tim 6,9; Jel 20,14). E lelki torzulás folyamatára
most nem térhetek ki, ám tény az, hogy a jó Isten mindenkit óvni és menteni
akar, hogy lehetőleg minél több ember megismerje az igazságot és üdvözüljön (vö.
1Tim 2,4). Az Isten szeretet, aki nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem
hogy minél több ember megtérésre jusson. Ő olyan Isten, aki „könyörülő és
irgalmas, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz (ember)
miatt / aki meggondolja a veszedelmet”. (vö. Joel 2,13; Károli és a Makkabi
Kiadó Bibliafordítása egybevetése alapján)
A
mindenható Isten azonban azt is jól tudja, hogy sajnos a bűnnek és az önzésnek
van olyan határvonala, amelyet ha valaki átlép, onnan már képtelen a megtérésre
(vö. Jak 1,15). Szerencsére ezt egyetlen ember sem tudhatja sem önmagáról, sem
másról, ezért ennek a megítélése nem is ránk tartozik. A hívő emberre az Isten
akaratának a megismerése és annak a teljesítése tartozik (vö. Jn 17,3; Jn 6,29),
aki bár ebben a világban él, de nem vegyül az e világ önzésének a hálójába, és
a Bibliát olvasva megfontoltan akarja elkerülni a hitelek és a gazdagság
csapdáit. Sőt, szeretettel figyelmezteti a gazdagokat is a saját érdekükben,
hogy ne a gazdagságban bizakodjanak, hanem az élő Istenben. Így ír erről Jakab
apostol: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok
miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrohadt, és ruháitokat
moly ette meg. Aranyatokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája
bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek
az utolsó napokban! Íme, a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti
visszatartottatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának
füleihez. Dőzsöltetek e földön és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés
napjára. Elkárhoztattátok (elítéltétek), megöltétek az igazat, s ő nem állt
ellen néktek.” (Jak 5,1-6; Károli és a
Szent Jeromos kat. ford. egybevetése alapján)
„Azoknak,
akik gazdagok e világon, mond meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne
reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen
megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; hogy jót tegyenek, legyenek
gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset
gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” (1Tim 6,17-19;
Károli ford. szerint)
Ebben
az írásomban is teljesen azon voltam, hogy ne valamelyik egyház tanítását
közöljem, hanem csak azt, hogy mit érthetünk meg a Biblia összefüggései alapján
ebben a témában. Mind a hitelek felvétele, mind a gazdagság utáni hajsza
helyett álljon előttünk Salamon királynak a bölcs tanácsa: „Jobb egy teljes
marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki
gyötrelemmel”. (Préd 4,6)
Tisztelettel és
szeretettel: Pongrácz Róbert
Felhasznált irodalom: Ó-
és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Szt. Jeromos Kat.
Bibliatársulat, Bp., 2002. / Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás,
Szt. István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2008. / Szent
Biblia, fordította: Károli Gáspár, Bp., 2002. / Biblia, az Istennek az
Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése, Kálvin János Kiadó, Bp.,
2004; Héber-magyar Biblia két kötetben - II. Makkabi Kiadó, Bp.
