2018. május 24., csütörtök

Pünkösdről a Szentírás szerint



A magyar pünkösd szó, a görög hé pentekoszté szó áthallásából eredhet, amely ötvenedik napot, vagy ötvened-napot jelent. A zsidó pészach (= elkerülés ünnepe), valamint a keresztény húsvét ünnepe utáni ötvenedik napról van szó; tehát Jézus mennybemenetele után 10 nappal. Ez az Ószövetségben a hetek ünnepének az első napja volt, ami a nyári búzaaratás ünnepének számított Mózes rendelése szerint. Minden zsidó férfinak évente háromszor kellett „felmennie” Jeruzsálembe, hogy megjelenjen ajándékaival az Úr színe előtt. A hetek ünnepén történt a nyári búzatermés első zsengéjének a bemutatása (Lev / 3Móz 23,15-21; MTörv / 5Móz 16,9-11).
A hetek ünnepének az első napján a feltámadt Jézus ígéretének beteljesüléseként (Jn 14,15-17; 16,7-14; Csel 1,4-5) áradt ki a Szentlélek Jeruzsálemben a pészah / húsvét utáni ötvenedik napon. Tehát a pünkösd a Szentlélek eljövetelének, kiáradásának az ünnepe. Ezen a napon az Apostolok Cselekedetei szerint (Csel 2) zúgó szél támadt az égből és tüzes lángnyelvek ereszkedtek le a krisztus-hívőkre, és Péter apostol beszéde következtében aznap, mint egy háromezren keresztelkedtek meg. A 120 tanítvány tulajdonképpen bemerítkezett a Szentlélekbe, mert a Szentlélekkel megkeresztelkedni azt jelenti, hogy abba bemerítkezni, azaz teljesen betelni Isten Lelkével. Ennek jeleként történt az ún. nyelvcsoda, mely során a 120 tanítvány (a 12 apostollal együtt) különféle nyelveken kezdett szólni, amiről hangsúlyozom, hogy ezek a nyelvek akkori élő, beszélt nyelvek voltak, amelyeket meg is értettek a Jeruzsálembe zarándokolt zsidók. Mert mindegyikük a különböző tartományokból érkezve a saját anyanyelvén hallotta szólni a galileai krisztus-hívőktől Isten csodás tetteit, miközben azok, akik szóltak, nem is ismerték ezeket a nyelveket. Azaz mindegyik hívő egy akkor ismert és beszélt nyelven szólalt meg a Szentlélek által, és mindegyik hívő egy-egy akkor ismert másik nyelven, így különféle nyelveken szóltak, amelyet a tömegben az emberek megértettek, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, hogy szólnak a tanítványok. Ez volt a pünkösdi első nyelvcsoda. Tehát nem ismeretlennek mondott nyelveken halandzsáztak, amelyet senki sem érthet meg, - mint ahogyan ez a pünkösdi karizmatikus mozgalom révén a különféle karizmatikus csoportokban, egyes helyeken előfordulhat, - és amit a Szent Szellemnek /Szent Léleknek tulajdonítanak, holott ez utóbbi csak gyenge hamisítványa annak, ami az első pünkösdkor történt a Biblia tanúsága szerint. Ha a gyülekezetben nyelveken szólnak, akkor Pál apostol tanácsa szerint mindez szép rendben történjen, egymás után és legyen valaki, aki ezt megmagyarázza. Ha pedig nincsen magyarázó, akkor hallgassanak (1Kor 14,9.13.26-28.40). Ahol a Szentlélek által nyelveken szólás történik, ott lennie kell magyarázónak is, valamint a Szentlélek többi karizmáinak is működnie kell (1Kor 12,7-11)!  Ha csupán nyelveken szólás van és az is rendetlen módon, az komoly kétségeket vethet fel annak eredetét illetően. Pál apostol szerint „a Lelket meg ne oltsátok, a prófétálást meg ne vessétek, mindent megvizsgáljatok, a jót megtartsátok” (1Tessz 5,19-21), - tehát a Szentírás szerint szabad és kötelességünk vizsgálódni e téren is (Csel 17,11).
Annyit még megjegyzek, hogy a Biblia igen következetes önmagához, hiszen Isten tévedhetetlen szaváról van szó. A Szentírás elején olvashatunk a bábeli nyelvzavarról (Ter / 1Móz 11), amikor az Úr összezavarta a toronyépítők nyelvét, így nem értették meg egymást és abba kellett hagyniuk a Bábel tornyának az építését. Az Újszövetségben pedig azt olvassuk, hogy ennek az ellenkezője ment végbe a Szentlélek által, mert minden Jeruzsálembe érkező zarándok a saját nyelvén hallotta szólni az Isten igéjét, és megértették azt. Tehát az Isten Lelkének van hatalma arra, hogy a nyelvi korlátokat is áthidalja az evangéliumhirdetés érdekében. A kérdés csak az, hogy vannak-e emberek, akik teljesen odaszánják magukat Krisztusnak, hogy Isten szeretetének az eszközei lehessenek ebben a világban.
A pusztámból, 2018. május 24.
Pongrácz Róbert