A magyar pünkösd szó, a görög hé pentekoszté szó áthallásából eredhet,
amely ötvenedik napot, vagy ötvened-napot jelent. A zsidó pészach (= elkerülés ünnepe), valamint a keresztény húsvét ünnepe
utáni ötvenedik napról van szó; tehát Jézus mennybemenetele után 10 nappal. Ez
az Ószövetségben a hetek ünnepének az első napja volt, ami a nyári búzaaratás
ünnepének számított Mózes rendelése szerint. Minden zsidó férfinak évente
háromszor kellett „felmennie” Jeruzsálembe, hogy megjelenjen ajándékaival az Úr
színe előtt. A hetek ünnepén történt a nyári búzatermés első zsengéjének a
bemutatása (Lev / 3Móz 23,15-21; MTörv / 5Móz 16,9-11).
A hetek ünnepének az első napján
a feltámadt Jézus ígéretének beteljesüléseként (Jn 14,15-17; 16,7-14; Csel
1,4-5) áradt ki a Szentlélek Jeruzsálemben a pészah / húsvét utáni ötvenedik napon. Tehát a pünkösd a Szentlélek
eljövetelének, kiáradásának az ünnepe. Ezen a napon az Apostolok Cselekedetei
szerint (Csel 2) zúgó szél támadt az égből és tüzes lángnyelvek
ereszkedtek le a krisztus-hívőkre, és Péter apostol beszéde következtében aznap,
mint egy háromezren keresztelkedtek meg. A 120 tanítvány tulajdonképpen
bemerítkezett a Szentlélekbe, mert a Szentlélekkel megkeresztelkedni azt
jelenti, hogy abba bemerítkezni, azaz teljesen betelni Isten Lelkével. Ennek
jeleként történt az ún. nyelvcsoda, mely során a 120 tanítvány (a 12 apostollal
együtt) különféle nyelveken kezdett szólni, amiről hangsúlyozom, hogy ezek a
nyelvek akkori élő, beszélt nyelvek voltak, amelyeket meg is értettek a Jeruzsálembe
zarándokolt zsidók. Mert mindegyikük a különböző tartományokból érkezve a saját
anyanyelvén hallotta szólni a galileai krisztus-hívőktől Isten csodás tetteit,
miközben azok, akik szóltak, nem is ismerték ezeket a nyelveket. Azaz mindegyik
hívő egy akkor ismert és beszélt nyelven szólalt meg a Szentlélek által, és
mindegyik hívő egy-egy akkor ismert másik nyelven, így különféle nyelveken szóltak,
amelyet a tömegben az emberek megértettek, mert mindenki a saját nyelvén
hallotta, hogy szólnak a tanítványok. Ez volt a pünkösdi első nyelvcsoda. Tehát
nem ismeretlennek mondott nyelveken halandzsáztak, amelyet senki sem érthet
meg, - mint ahogyan ez a pünkösdi karizmatikus mozgalom révén a különféle
karizmatikus csoportokban, egyes helyeken előfordulhat, - és amit a Szent
Szellemnek /Szent Léleknek tulajdonítanak, holott ez utóbbi csak gyenge
hamisítványa annak, ami az első pünkösdkor történt a Biblia tanúsága szerint.
Ha a gyülekezetben nyelveken szólnak, akkor Pál apostol tanácsa szerint mindez
szép rendben történjen, egymás után és legyen valaki, aki ezt megmagyarázza. Ha
pedig nincsen magyarázó, akkor hallgassanak (1Kor 14,9.13.26-28.40). Ahol a Szentlélek
által nyelveken szólás történik, ott lennie kell magyarázónak is, valamint a
Szentlélek többi karizmáinak is működnie kell (1Kor 12,7-11)! Ha csupán nyelveken szólás van és az is
rendetlen módon, az komoly kétségeket vethet fel annak eredetét illetően. Pál
apostol szerint „a Lelket meg ne oltsátok, a prófétálást meg ne vessétek,
mindent megvizsgáljatok, a jót megtartsátok” (1Tessz 5,19-21), - tehát a
Szentírás szerint szabad és kötelességünk vizsgálódni e téren is (Csel 17,11).
Annyit még megjegyzek, hogy a
Biblia igen következetes önmagához, hiszen Isten tévedhetetlen szaváról van
szó. A Szentírás elején olvashatunk a bábeli nyelvzavarról (Ter / 1Móz 11),
amikor az Úr összezavarta a toronyépítők nyelvét, így nem értették meg egymást
és abba kellett hagyniuk a Bábel tornyának az építését. Az Újszövetségben pedig
azt olvassuk, hogy ennek az ellenkezője ment végbe a Szentlélek által, mert
minden Jeruzsálembe érkező zarándok a saját nyelvén hallotta szólni az Isten
igéjét, és megértették azt. Tehát az Isten Lelkének van hatalma arra, hogy a
nyelvi korlátokat is áthidalja az evangéliumhirdetés érdekében. A kérdés csak
az, hogy vannak-e emberek, akik teljesen odaszánják magukat Krisztusnak, hogy
Isten szeretetének az eszközei lehessenek ebben a világban.
A pusztámból, 2018. május 24.
Pongrácz Róbert