Több téves tanítás terjed, mint a
vírus a krisztushívő emberek elméjében és lelkében, olyanok, amelyek a
Szentírásból semmiképpen nem levezethetőek, sőt elő sem fordulnak abban. Ilyen
népszerű „hit” a titkos elragadtatásról szóló tanításba vetett hiedelem, ami
semmiképpen nem a Biblia megalapozott tanítása. E tévhit szerint Krisztus
titokban fog eljönni az övéiért és a végidőben várható nagy nyomorúság előtt
elragadja a mennybe a benne hívők sokaságát, így azok nem élik át a Jézus
második dicsőséges eljövetele előtt a Földünket és az emberi társadalmat érintő
súlyos megrázkódtatásokat.
Mit
mond az elragadtatásról a könyvek könyve, a Biblia? Már a Teremtés könyve
Énokh elragadtatásáról ír (1Móz 5,24), aki Ádámtól számítva a hetedik
nemzedékben élt, éppen akkor, amikor Kain leszármazottja, Lámekh megengedte
magának a többnejűséget és a gyilkosságot, sőt Istenre hivatkozva meg is
indokolta azt (1Móz 4,19.23-24). Tehát éppen Noé kora előtt közvetlenül, amikor
az ember szívének minden gondolata szüntelenül csak gonosszá lett (1Móz 6,5),
akkor élt Énokh, aki a Szentírás szerint Istennel járt és az Isten elvitte őt.
A Zsidókhoz írott levél szerint tehát Énokh a halál megtapasztalása nélkül
vitetett a mennybe, mivel élő hite volt, mivel megtanult minden nap Isten parancsolatainak
az útján járni és emiatt kedves volt az Úr színe előtt (Zsid 11,4). Énokh
életpéldája arra mutat rá, hogy egy Istentől elfordult nemzedék közepette is
lehet Istennel járni a Biblia szerint. Azt viszont, - hogy Énokh elragadtatása
titkos volt-e vagy nyilvános, - nem lehet egyértelműen megállapítani a tömör
bibliai kijelentések alapján.
A
másik személy, aki a mennybe ragadtatott, a Thesbitesből való Illés volt a
Biblia leírása szerint (2Kir 2,1-18). A Szentírás azt írja, hogy az Úr előre
kijelentette a próféta fiaknak és Elizeusnak azt, hogy Illést ilyen módon fogja
elragadni a Földről: forgószélben, illetve tüzes szekérrel és tüzes lovakkal.
Hogy ez a leírás pontosan mit jelent, nem tudjuk. Úgy kell elfogadnunk, amint
az Isten igéje leírta azt, mert ha ebben kételkedünk, akkor Jézus szavaiban,
csodáiban és feltámadásában is kételkedhetnénk, ami szóba sem jöhet semmilyen
tekintetben. Pál és Péter apostolok szerint „a teljes Szentírás Istentől
ihletett, (lehelt)” (2Tim 3,16), … „mert a Szent Lélektől indíttatva, (vitetve,
hordozva) szólottak az Istennek szent emberei”. (2Pt 1-19-20)
Illés az
északi országrésznek, Izraelnek egy olyan időszakában működött prófétaként,
amikor a legnagyobb volt a hitehagyás a helyes Isten ismeretet és
istentiszteletet illetően, és ennek következtében az erkölcsi és szellemi élet
is lehanyatlott. Akhábnak (i.e. 874-853) és pogány feleségének, Jezabelnek az
istentelen uralkodása alatt kellett Illésnek teljesítenie a prófétai
megbízatását. Az ő imája eredményeként nem esett a földre eső három és fél
évig, hogy kiderüljön a bálványimádásba süllyedt népnek, hogy a teremtő Isten
adja az esőt (Jak 5,17-18) és nem egy Baál nevezetű bálványisten, akinek
gyerekeket is áldoztak a hitükben megtévesztett, eltévelyedett emberek. Három
és fél év után Illés ismét imádkozott és az Úr esőt adott a kiszáradt vidéknek.
Illésnek és a vízözön előtt élt Énokhnak ebben a tekintetben azonos a helyzete,
mert mindketten külön-külön egy istentelen nemzedék közepette jártak az Isten
parancsolatainak az útján, életükkel, hívő jelenlétükkel, szavaikkal és
tanúságtevő szolgálatukkal, végül elragadtatásukkal mély hatást gyakoroltak
sok-sok ember életére. Illés bár nem az egész nép szeme láttára, de a próféta
fiak tudtával és Elizeus szeme láttára ragadtatott el az égbe, tehát nem volt
titkos az elragadtatása.
Érdemes
még megjegyezni, hogy Illés korában az Isten választott, de hitehagyó népével
együtt ugyan úgy átélte a három és fél éves szárazságot az a hétezer hívő
maradék is, akik nem hajtottak térdet a Baálnak, de az Isten gondoskodott
róluk, óvta és védte őket ebben több szempontból is nehéz időszakban (1Kir
18,2-4; 19,18; Ézs 33,15-16). Hasonlóképpen lesz ez az Úr Jézus által előre
megmondott nagy nyomorúság időszakában is. A valódi krisztushívők, akik várják
Jézus második eljövetelét, átélik ugyan a nagy nyomorúságot (ami a Biblia
szerint az utolsó hét csapás rövid, de igen intenzív időszaka lesz; vö. Jel
15,1-16,1-21), de az Isten angyalai elpecsételik és védelmezik őket Jézus
dicsőséges megjelenéséig. Az elpecsételés nem látható, mégis valóságos esemény
lesz (Jel 7,1-8; Ezék 9,4-6; Lk 21,36), amely a következményeiben lesz látható,
ugyanis őket nem fogják érni a különböző csapások és betegségek, mivel ők
következetesen Krisztust választották, és megtagadták a bűnt, a törvényszegést
az életükben.
Jézus
második eljövetele titkos lesz vagy dicsőséges és nyilvános? A Biblia a
legtisztább forrás e tekintetben is, ezért egyedül csak az Isten szavához
fordulhatunk útmutatásért e tekintetben is. A Szentírás sehol nem írja azt,
hogy Jézus második eljövetele titkos, azaz nem látható lenne, vagy, hogy már
elérkezett volna nem látható módon és elkezdődött volna az Ő uralma. Itt két
különböző tévtanításra is utaltam, ami széles körben elterjedt egymástól függetlenül.
Ez a kérdés azért is lényeges, mert a Jézus titkos eljöveteléről szóló tan
rendszerint össze van kapcsolva a hívők titkos elragadtatásával, de nem
feltétlenül. Ezek közül egyik tévtanítás sincsen tehát benne a Szentírásban.
Ezzel szemben a Biblia ezeket írja: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először, akik
meghaltak Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk
azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral
leszünk.” (1Tessz 4,16-17) Ebből a szövegrészből megérthető, hogy az
elragadtatás nem történhet meg az igazak feltámadása előtt és anélkül, csak
azzal együtt; a riadó és az arkangyal szózata és a feltámadás pedig eléggé
nyilvános és látható valóság lesz. Ezt erősíti meg Pál apostol a Korintusi első
levélben is: „Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el
(nem halunk meg), de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy
szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a
halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükséges,
hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test
halhatatlanságot öltsön magára.” (1Kor 15,51-53) Megkérdezhetjük, hogy miért
szükséges, hogy a testünk romolhatatlanságba öltözzön? A Szentírás erre is
megadja a választ, most csak röviden utalhatok rá: „test és vér nem
örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökölheti a
romolhatatlanságot”. (1Kor 15,50) Ez azt jelenti, hogy valamilyen módon
Énokh és Illés teste is az elragadtatás közben elváltozhatott, mint ahogyan
Jézus dicsőséges megjelenésétől az akkor élő igazak teste is el fog változni
Jézus megdicsőült, szellemi testéhez hasonlóvá. Emberek maradunk és nem angyalokká
leszünk, de már a testünk nem az önzés törvényétől átitatott lesz (görögül
pszühikosz), hanem az Isten Lelkétől átformált szellemi (görögül penumatikosz)
test. A feltámadásban vagy az elváltozásban az életünk folyamán kialakított
jellemet követi az a test, amit Istentől kapunk majd.
Az
elragadtatás a nagy nyomorúság előtt lesz, vagy annak a végén? Onnan
tudjuk, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúságnak nevezett időszak végén lesz,
hogy erről több helyen is ír a Biblia, maga Jézus Krisztus is beszélt erről. A
Megváltó a végidőről szóló beszédében az ő dicsőséges eljövetelével együtt
mondja el és azzal kapcsolja össze azt az evangéliumi részt is, amit éppen a
titkos elragadtatás hívei e tény figyelembe vétele nélkül állítanak vagy
idéznek: „Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott
hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott
hagyatik.” (Mt 24,40-41) Ám előtte ezt olvassuk: „Mert amiképpen a
villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az
Emberfiának eljövetele is. … Mindjárt ama napok nyomorúságai után a Nap
elsötétedik, és a Hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az
egek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az emberfiának jele az égen.
És akkor sír a Föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek fiát eljönni az
ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy
trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég
egyik végétől a másik végéig.” (Mt 24,27.29-31)
Az,
hogy az „egyik felvétetik”, a másik pedig ott hagyatik, nemcsak azt jelenti,
hogy az egyik elragadtatásban részesül, a másik pedig nem, hanem azt is, hogy
az egyiket elfogadják az ítéletben, - azaz felmentő ítéletet kap, - a másikat
pedig elvetik. Az élő hívők elragadtatása a testük elváltozását követően
azonnal Jézus második dicsőséges eljövetele alkalmával lesz, akkor, amikor az
igazak feltámadnak, és amikor az angyalok a választottakat egybegyűjtik. A sok
bibliai hivatkozás közül még egyet emelek ki arra, nézve, hogy sokan a
krisztushívők közül élve élik át a nagy nyomorúságot és élve élik meg az Úr
dicsőséges eljövetelét. János apostol látomásban látja, a jövőt, ezen belül
azokat, akik fehér ruhákban vannak. A magyarázó vén megkérdezi tőle, hogy kik
ezek és honnan jöttek? János apostol válaszolta, hogy „Uram, te tudod.” És
az mondta neki: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták és
megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,13-17) E szakasz
megvizsgálása után az is kiderül, hogy előfordulhat ugyan, hogy a nagy
nyomorúságban még éheztek is, és szomjaztak a krisztus-hívők, és a Nap heve is
tűzött rájuk (lásd a globális felmelegedés következményeit: Ézs 24,6), de a
Jézus dicsőséges visszatérése pillanatától ennek már örökre vége lesz, és az
Isten a szemeikről letöröl minden könnyet. Az Úr Jézus Lukács evangéliumában
ugyancsak a végidőről szólva hangsúlyozta, hogy az emberek elhalnak a félelem
miatt és azoknak várása miatt, amik a földkerekségre következnek, mert az egek
erősségei megrendülnek, és akkor meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben
hatalommal és dicsőséggel. Tehát ez látható, nyilvános és globális esemény
lesz. És hogy az akkori hívők élve érik meg ezeket, Jézus egyértelművé teszi,
mert ezt fűzte hozzá: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és
emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok (megváltásotok).”
(Lk 21,28) Tehát a nagy nyomorúság előtt a hívők nem ragadtatnak el. Jézus
dicsőséges megjelenése lesz a záró akkordja a krisztushívők megváltásának. Bár
a megváltás döntő eseménye a Golgotán már korábban végbement, de a végső
szabadulás a halál és a romlott emberi természetünk kötelékeitől ekkor fog
történni Jézus szavai szerint. Éppen hogy a választottak miatt rövidülnek meg a
nagy nyomorúságnak a napjai, amelyek semmiképpen nem éveket jelentenek. (Mt
24,20-22; Mk 13,18-20)
Az
Úr Jézus dicsőséges megjelenésére vártak minden korszak igazi keresztényei is.
A Szentírást olvasó, kutató és az Isten szavának hitelt adó minden korszak hívői
Pál és Péter apostol szavai nyomán várták és ma is várják a Megváltó nyilvános
visszajövetelét, mint a hitük megvalósulásának a beteljesülését: „Ama nemes
harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre
eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nékem az igaz Bíró; nemcsak
nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim
4,7-8; lásd még: Tit 2,13; Kol 3,4; 1Tim 6,14) A dicsőség hervadhatatlan
koszorúját pedig csak Krisztus második eljövetelekor nyerik el az elmúlt
hatezer évben élt hívők sokasága (1Pt 5,4; lásd még: 1Pt 4,13; 1,7.13), nem
hamarabb, mert előbb a mennyben az ítélet első szakaszának végbe kell menni –
az angyalok színe előtt, és a mennybe ragadott Énokh, Illés, és a halálból feltámasztott
Mózes tanúskodó jelenléte előtt is. Az ítélet eredményét pedig Krisztus magával
hozza és kihirdeti: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; aki
fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is, és
aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme hamar eljövök; és az én jutalmam
velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jel
22,11-12; Ézs 62,11)
Egyetlen
írás keretében nem könnyen olvasható, „élvezhető”, hogy ha a Biblia minden
hivatkozását beidézem erre a témára vonatkozóan. Ezek a szentírási helyek
viszont elegendőek és meggyőzőek lehetnek a tekintetben, hogy az elragadtatás
nyilvános lesz és nem titkos, és hogy Jézus második eljövetelekor fog ez
történni, ami szintén globális és dicsőséges eljövetel lesz, és nem zugolyában
történik majd. Ezt fontos hangsúlyozni, mert Jézus eljövetelét a bukott angyali
fejdelem is megpróbálja utánozni majd, hogy ha lehet, megtévessze a
választottakat is. Mivel azonban Jézus előre figyelmeztette az övéit, így
ezekre mindnyájan figyelni tudunk, és elkerülhetjük a hitetés valamennyi
formáját. (Mt 24,25)
Pongrácz Róbert
katolikus és
protestáns teológiát végzett lelkész
Felhasznált irodalom:
Szent Biblia, ford. Károli Gáspár, Budapest, 2002. Felhasznált szentírási
könyvek rövidítése: 1Móz / Ter = Mózes első könyve, a teremtés könyve; 1-2 Kir
= Királyok első vagy második könyve; Ézs / Iz = Ézsaiás / Izaiás könyve; Ezék =
Ezékiel könyve; Mt / Mk / Lk = Máté, Márk, Lukács evangéliuma; 1Kor =
Korintusiakhoz írt első levél; Kol = Kolosseiekhez írt levél; 1Tessz =
Tesszalonikaiakhoz írt első levél; 1-2Tim = Timóteusnak írt első vagy második
levél; Tit = Titusznak írt levél; Zsid = Zsidókhoz írott levél; Jak = Jakab
levele; 1-2Pt = Péter első vagy második
levele; Jel = Jelenések könyve. Bibliai kronológia, összeállította: Reisinger
János, Szabó Attila, Kovács Zoltán, Sola Scriptura, Bp., 2007.
