2016. február 7., vasárnap

A hívők elragadtatása titkos vagy nyilvános lesz?



Több téves tanítás terjed, mint a vírus a krisztushívő emberek elméjében és lelkében, olyanok, amelyek a Szentírásból semmiképpen nem levezethetőek, sőt elő sem fordulnak abban. Ilyen népszerű „hit” a titkos elragadtatásról szóló tanításba vetett hiedelem, ami semmiképpen nem a Biblia megalapozott tanítása. E tévhit szerint Krisztus titokban fog eljönni az övéiért és a végidőben várható nagy nyomorúság előtt elragadja a mennybe a benne hívők sokaságát, így azok nem élik át a Jézus második dicsőséges eljövetele előtt a Földünket és az emberi társadalmat érintő súlyos megrázkódtatásokat.
            Mit mond az elragadtatásról a könyvek könyve, a Biblia? Már a Teremtés könyve Énokh elragadtatásáról ír (1Móz 5,24), aki Ádámtól számítva a hetedik nemzedékben élt, éppen akkor, amikor Kain leszármazottja, Lámekh megengedte magának a többnejűséget és a gyilkosságot, sőt Istenre hivatkozva meg is indokolta azt (1Móz 4,19.23-24). Tehát éppen Noé kora előtt közvetlenül, amikor az ember szívének minden gondolata szüntelenül csak gonosszá lett (1Móz 6,5), akkor élt Énokh, aki a Szentírás szerint Istennel járt és az Isten elvitte őt. A Zsidókhoz írott levél szerint tehát Énokh a halál megtapasztalása nélkül vitetett a mennybe, mivel élő hite volt, mivel megtanult minden nap Isten parancsolatainak az útján járni és emiatt kedves volt az Úr színe előtt (Zsid 11,4). Énokh életpéldája arra mutat rá, hogy egy Istentől elfordult nemzedék közepette is lehet Istennel járni a Biblia szerint. Azt viszont, - hogy Énokh elragadtatása titkos volt-e vagy nyilvános, - nem lehet egyértelműen megállapítani a tömör bibliai kijelentések alapján.
            A másik személy, aki a mennybe ragadtatott, a Thesbitesből való Illés volt a Biblia leírása szerint (2Kir 2,1-18). A Szentírás azt írja, hogy az Úr előre kijelentette a próféta fiaknak és Elizeusnak azt, hogy Illést ilyen módon fogja elragadni a Földről: forgószélben, illetve tüzes szekérrel és tüzes lovakkal. Hogy ez a leírás pontosan mit jelent, nem tudjuk. Úgy kell elfogadnunk, amint az Isten igéje leírta azt, mert ha ebben kételkedünk, akkor Jézus szavaiban, csodáiban és feltámadásában is kételkedhetnénk, ami szóba sem jöhet semmilyen tekintetben. Pál és Péter apostolok szerint „a teljes Szentírás Istentől ihletett, (lehelt)” (2Tim 3,16), … „mert a Szent Lélektől indíttatva, (vitetve, hordozva) szólottak az Istennek szent emberei”. (2Pt 1-19-20)
Illés az északi országrésznek, Izraelnek egy olyan időszakában működött prófétaként, amikor a legnagyobb volt a hitehagyás a helyes Isten ismeretet és istentiszteletet illetően, és ennek következtében az erkölcsi és szellemi élet is lehanyatlott. Akhábnak (i.e. 874-853) és pogány feleségének, Jezabelnek az istentelen uralkodása alatt kellett Illésnek teljesítenie a prófétai megbízatását. Az ő imája eredményeként nem esett a földre eső három és fél évig, hogy kiderüljön a bálványimádásba süllyedt népnek, hogy a teremtő Isten adja az esőt (Jak 5,17-18) és nem egy Baál nevezetű bálványisten, akinek gyerekeket is áldoztak a hitükben megtévesztett, eltévelyedett emberek. Három és fél év után Illés ismét imádkozott és az Úr esőt adott a kiszáradt vidéknek. Illésnek és a vízözön előtt élt Énokhnak ebben a tekintetben azonos a helyzete, mert mindketten külön-külön egy istentelen nemzedék közepette jártak az Isten parancsolatainak az útján, életükkel, hívő jelenlétükkel, szavaikkal és tanúságtevő szolgálatukkal, végül elragadtatásukkal mély hatást gyakoroltak sok-sok ember életére. Illés bár nem az egész nép szeme láttára, de a próféta fiak tudtával és Elizeus szeme láttára ragadtatott el az égbe, tehát nem volt titkos az elragadtatása.
            Érdemes még megjegyezni, hogy Illés korában az Isten választott, de hitehagyó népével együtt ugyan úgy átélte a három és fél éves szárazságot az a hétezer hívő maradék is, akik nem hajtottak térdet a Baálnak, de az Isten gondoskodott róluk, óvta és védte őket ebben több szempontból is nehéz időszakban (1Kir 18,2-4; 19,18; Ézs 33,15-16). Hasonlóképpen lesz ez az Úr Jézus által előre megmondott nagy nyomorúság időszakában is. A valódi krisztushívők, akik várják Jézus második eljövetelét, átélik ugyan a nagy nyomorúságot (ami a Biblia szerint az utolsó hét csapás rövid, de igen intenzív időszaka lesz; vö. Jel 15,1-16,1-21), de az Isten angyalai elpecsételik és védelmezik őket Jézus dicsőséges megjelenéséig. Az elpecsételés nem látható, mégis valóságos esemény lesz (Jel 7,1-8; Ezék 9,4-6; Lk 21,36), amely a következményeiben lesz látható, ugyanis őket nem fogják érni a különböző csapások és betegségek, mivel ők következetesen Krisztust választották, és megtagadták a bűnt, a törvényszegést az életükben.
            Jézus második eljövetele titkos lesz vagy dicsőséges és nyilvános? A Biblia a legtisztább forrás e tekintetben is, ezért egyedül csak az Isten szavához fordulhatunk útmutatásért e tekintetben is. A Szentírás sehol nem írja azt, hogy Jézus második eljövetele titkos, azaz nem látható lenne, vagy, hogy már elérkezett volna nem látható módon és elkezdődött volna az Ő uralma. Itt két különböző tévtanításra is utaltam, ami széles körben elterjedt egymástól függetlenül. Ez a kérdés azért is lényeges, mert a Jézus titkos eljöveteléről szóló tan rendszerint össze van kapcsolva a hívők titkos elragadtatásával, de nem feltétlenül. Ezek közül egyik tévtanítás sincsen tehát benne a Szentírásban. Ezzel szemben a Biblia ezeket írja: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először, akik meghaltak Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe, és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (1Tessz 4,16-17) Ebből a szövegrészből megérthető, hogy az elragadtatás nem történhet meg az igazak feltámadása előtt és anélkül, csak azzal együtt; a riadó és az arkangyal szózata és a feltámadás pedig eléggé nyilvános és látható valóság lesz. Ezt erősíti meg Pál apostol a Korintusi első levélben is: „Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el (nem halunk meg), de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (1Kor 15,51-53) Megkérdezhetjük, hogy miért szükséges, hogy a testünk romolhatatlanságba öltözzön? A Szentírás erre is megadja a választ, most csak röviden utalhatok rá: „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot”. (1Kor 15,50) Ez azt jelenti, hogy valamilyen módon Énokh és Illés teste is az elragadtatás közben elváltozhatott, mint ahogyan Jézus dicsőséges megjelenésétől az akkor élő igazak teste is el fog változni Jézus megdicsőült, szellemi testéhez hasonlóvá. Emberek maradunk és nem angyalokká leszünk, de már a testünk nem az önzés törvényétől átitatott lesz (görögül pszühikosz), hanem az Isten Lelkétől átformált szellemi (görögül penumatikosz) test. A feltámadásban vagy az elváltozásban az életünk folyamán kialakított jellemet követi az a test, amit Istentől kapunk majd.
            Az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt lesz, vagy annak a végén? Onnan tudjuk, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúságnak nevezett időszak végén lesz, hogy erről több helyen is ír a Biblia, maga Jézus Krisztus is beszélt erről. A Megváltó a végidőről szóló beszédében az ő dicsőséges eljövetelével együtt mondja el és azzal kapcsolja össze azt az evangéliumi részt is, amit éppen a titkos elragadtatás hívei e tény figyelembe vétele nélkül állítanak vagy idéznek: „Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.” (Mt 24,40-41) Ám előtte ezt olvassuk: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. … Mindjárt ama napok nyomorúságai után a Nap elsötétedik, és a Hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az emberfiának jele az égen. És akkor sír a Föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.” (Mt 24,27.29-31)
            Az, hogy az „egyik felvétetik”, a másik pedig ott hagyatik, nemcsak azt jelenti, hogy az egyik elragadtatásban részesül, a másik pedig nem, hanem azt is, hogy az egyiket elfogadják az ítéletben, - azaz felmentő ítéletet kap, - a másikat pedig elvetik. Az élő hívők elragadtatása a testük elváltozását követően azonnal Jézus második dicsőséges eljövetele alkalmával lesz, akkor, amikor az igazak feltámadnak, és amikor az angyalok a választottakat egybegyűjtik. A sok bibliai hivatkozás közül még egyet emelek ki arra, nézve, hogy sokan a krisztushívők közül élve élik át a nagy nyomorúságot és élve élik meg az Úr dicsőséges eljövetelét. János apostol látomásban látja, a jövőt, ezen belül azokat, akik fehér ruhákban vannak. A magyarázó vén megkérdezi tőle, hogy kik ezek és honnan jöttek? János apostol válaszolta, hogy „Uram, te tudod.” És az mondta neki: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,13-17) E szakasz megvizsgálása után az is kiderül, hogy előfordulhat ugyan, hogy a nagy nyomorúságban még éheztek is, és szomjaztak a krisztus-hívők, és a Nap heve is tűzött rájuk (lásd a globális felmelegedés következményeit: Ézs 24,6), de a Jézus dicsőséges visszatérése pillanatától ennek már örökre vége lesz, és az Isten a szemeikről letöröl minden könnyet. Az Úr Jézus Lukács evangéliumában ugyancsak a végidőről szólva hangsúlyozta, hogy az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik a földkerekségre következnek, mert az egek erősségei megrendülnek, és akkor meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben hatalommal és dicsőséggel. Tehát ez látható, nyilvános és globális esemény lesz. És hogy az akkori hívők élve érik meg ezeket, Jézus egyértelművé teszi, mert ezt fűzte hozzá: „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelget a ti váltságtok (megváltásotok).” (Lk 21,28) Tehát a nagy nyomorúság előtt a hívők nem ragadtatnak el. Jézus dicsőséges megjelenése lesz a záró akkordja a krisztushívők megváltásának. Bár a megváltás döntő eseménye a Golgotán már korábban végbement, de a végső szabadulás a halál és a romlott emberi természetünk kötelékeitől ekkor fog történni Jézus szavai szerint. Éppen hogy a választottak miatt rövidülnek meg a nagy nyomorúságnak a napjai, amelyek semmiképpen nem éveket jelentenek. (Mt 24,20-22; Mk 13,18-20)
            Az Úr Jézus dicsőséges megjelenésére vártak minden korszak igazi keresztényei is. A Szentírást olvasó, kutató és az Isten szavának hitelt adó minden korszak hívői Pál és Péter apostol szavai nyomán várták és ma is várják a Megváltó nyilvános visszajövetelét, mint a hitük megvalósulásának a beteljesülését: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nékem az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,7-8; lásd még: Tit 2,13; Kol 3,4; 1Tim 6,14) A dicsőség hervadhatatlan koszorúját pedig csak Krisztus második eljövetelekor nyerik el az elmúlt hatezer évben élt hívők sokasága (1Pt 5,4; lásd még: 1Pt 4,13; 1,7.13), nem hamarabb, mert előbb a mennyben az ítélet első szakaszának végbe kell menni – az angyalok színe előtt, és a mennybe ragadott Énokh, Illés, és a halálból feltámasztott Mózes tanúskodó jelenléte előtt is. Az ítélet eredményét pedig Krisztus magával hozza és kihirdeti: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is, és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22,11-12; Ézs 62,11)
            Egyetlen írás keretében nem könnyen olvasható, „élvezhető”, hogy ha a Biblia minden hivatkozását beidézem erre a témára vonatkozóan. Ezek a szentírási helyek viszont elegendőek és meggyőzőek lehetnek a tekintetben, hogy az elragadtatás nyilvános lesz és nem titkos, és hogy Jézus második eljövetelekor fog ez történni, ami szintén globális és dicsőséges eljövetel lesz, és nem zugolyában történik majd. Ezt fontos hangsúlyozni, mert Jézus eljövetelét a bukott angyali fejdelem is megpróbálja utánozni majd, hogy ha lehet, megtévessze a választottakat is. Mivel azonban Jézus előre figyelmeztette az övéit, így ezekre mindnyájan figyelni tudunk, és elkerülhetjük a hitetés valamennyi formáját. (Mt 24,25)

Pongrácz Róbert
katolikus és protestáns teológiát végzett lelkész

Felhasznált irodalom: Szent Biblia, ford. Károli Gáspár, Budapest, 2002. Felhasznált szentírási könyvek rövidítése: 1Móz / Ter = Mózes első könyve, a teremtés könyve; 1-2 Kir = Királyok első vagy második könyve; Ézs / Iz = Ézsaiás / Izaiás könyve; Ezék = Ezékiel könyve; Mt / Mk / Lk = Máté, Márk, Lukács evangéliuma; 1Kor = Korintusiakhoz írt első levél; Kol = Kolosseiekhez írt levél; 1Tessz = Tesszalonikaiakhoz írt első levél; 1-2Tim = Timóteusnak írt első vagy második levél; Tit = Titusznak írt levél; Zsid = Zsidókhoz írott levél; Jak = Jakab levele; 1-2Pt = Péter első vagy második levele; Jel = Jelenések könyve. Bibliai kronológia, összeállította: Reisinger János, Szabó Attila, Kovács Zoltán, Sola Scriptura, Bp., 2007.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése