Újévi köszöntő
gondolatok 2017-re
Kedves barátom, ismerősöm! Kedves olvasó!
Vajon mit tartogat számodra és számomra az újesztendő, a most
elkezdődött polgári év? Ha azt felelné bárki közülünk, hogy „ezt egyedül a jó
Isten tudja”, - helyesen válaszolna, mégis ez a megállapítás kiegészítésre
szorul.
Az újév elé nézve ilyen-olyan vágyak, félelmek, netán
elrendezetlen gondok, - sokaknak betegségek, - és főleg feladatok, elvégzendő
munkák tódulnak elénk, és egymással birokra kelnek bennünk. Ha azt mondjuk bizalommal,
hogy egyedül a mindenható Isten tudja a jövőt, és azt, hogy mit hoz személyesen
nekünk ez az év, - mondom - helyesen válaszoltunk, de nem kielégítően, mert
vannak dolgok, tényezők, amelyek rajtunk is múlnak, és vannak tények is,
amelyek az Isten a bibliai próféciákban előre kijelentett a jövőnket illetően,
és ezeket meg lehet ismerni. Bizony legkönnyebb az élő Istenre áthárítani a
felelősségünket, ahelyett, hogy ezt mi hordoznánk kellő módon és lelkülettel. Ezért
jogos lehet benned az a kérdés, hogy hol a határ az Istenbe vetett bizalom és a
saját életünkért vállalt felelősséghordozás között? A válaszom kézenfekvő: Száz
százalékig bízzam az Úrban és száz százalékig tegyem meg a tőlem telhetőt
minden téren, de úgy, ahogyan azt ő kéri tőlem, vagy ahogyan ennek az Isten
örülne a Bibliában adott iránymutatásának megfelelően.
Mi az, amit biztosan tudhatunk a jövőnket illetően? Ki lehet
abból is indulni, hogy „segíts magadon és az Isten is megsegít”, de mennyivel
jobban hangzik és igazabb is, hogy „segíts másokon és az Úr téged is megsegít”.
A segítség nyújtásnak, a helytállásnak és a másokért vállalt szolgálatoknak és
felelősséghordozásnak pedig sokféle formája van. Lehet úgy is segíteni valakin,
hogy észre sem veszi, de ha nem segítettél volna, nagyon hiányozna neki. Ezt
jelenti az, hogy „a jobb kezed ne tudja, mit cselekszik a bal”. Ne kürtöltess
magad előtt, tedd a jót, de adj hozzá megfontolást és tudást is, hogy a
segítségnyújtás megfelelő esetben, megfelelő időben, megfelelő lelkülettel és
önmagadat elfeledve történjen. Gyógyítson, emeljen, helyreállítson az a
szolgálat, hogy aki segítséget kapott, az is tehessen valamit másokért minél
előbb. Jót tenni kiváltság és öröm, mert Jézusért és Jézusnak tesszük (vö. Mt
25,40).
Mi az, amire számíthatunk még az új esztendőben? Bizony lesz
benne küzdelem és nehézség, lesz benne öröm is, de éppen annyi szenvedés is,
amennyi a jellemünk formálódásához szükséges, és amit a mennyei patikamérlegen
mértek ki minden esetben úgy, hogy el tudjuk azt hordozni, hogy ha imádságban
és Istenben bízva talál bennünket. A keresztény hívő ember tudja, hogy minden
embernek ugyanaz az ellensége, a bukott angyal-fejdelem, a bűn és az önzés
szerzője, aki „ordító oroszlánként körbejár, keresve, hogy kit nyeljen el” (1Pt
5,8-9), és akinek ellen lehet állni a hitben, de csakis azoknak, akik az értük
meghalt és feltámadt Jézus Krisztust választották életük Urának, hitük
szerzőjének és bevégzőjének minden nap. Igen, lesznek küzdelmek és szenvedések,
és minél előbbre haladunk most a végidőben Jézus visszajövetelének küszöbén,
annál fokozottabb lesz a küzdelem, amelybe láthatatlan és látható módon az
Isten angyalai is be fognak kapcsolódni mind jobban és jobban. Pl.: Személyesen
tudok egy-egy olyan személyről, akik megmenekültek a bukaresti diszkó tűz
tragédiájából és egy másik személy pedig a brüsszeli terrormerényletből. A
kérdés csupán az, hogy akarjuk-e teljesíteni a jó Atyánk akaratát és védelmet
kérünk-e minden nap, vagy más utakon próbálkozunk élni és boldogulni.
Milyen megoldásokat próbálnak végig általában az emberek? 1.
Egyik csoport látszólag Istentől elrugaszkodva, az élet csalóka örömeibe és a
gazdagság utáni küzdelembe vetette bele magát nagy hévvel és egóval, abban a
biztos reményben, hogy kikaparja magának a saját gesztenyéjét az előtte álló
bizonytalan évek alatt. Ez a társaság rendszerint „nem válogat az eszközökben”
és nem lelkizik sokat, de jó tudni róluk is, hogy a lelkük mélyén üresség
tátong, ám ezt ők maguk sem tudják megfogalmazni, hogy mi az, és nem is képesek
szembesülni azzal, hogy a feltámadt és élő Jézus Krisztusra lenne szükségük
valójában nekik is. Azt gondolják közülük sokan, hogy „én sem vagyok rosszabb,
mint más, alaphelyzetben nem akarok senkinek sem ártani, de nem is foglalkozom
azzal, hogy kicsoda az Isten, hiszen annyi félrevezetett, becsapott ember van a
különböző egyházakban, és rajtuk sem igazán látszik, hogy érdemes lenne Jézus
tanítványaként élni”. Így önmagukat igazolva élik tovább az életüket a saját
elgondolásuk vagy önzésük szerint. 2. A másik embercsoport hívőnek vallja
magát, próbálkozik, akar az Isten akarata szerint élni, de vagy csak a maga
módján teszi ezt, - amivel semmire sem jut, - vagy úgy akar keresztény lenni,
hogy közben a világ csalóka örömeitől, gazdagságától, élvezeteitől, italaitól
és egészségtelen ételeitől, társaságától, beszédstílusától sem akar elszakadni.
Így egész életében kétfelé sántikál. Ez a legveszélyesebb állapot az üdvösség
el nem nyerése szempontjából, mert az ilyen ember saját magát csapja be. Az
jellemző rá, hogy gyakran eljár a templomba vagy imaházba, a maga módján
imádkozik, netán még a Bibliát is a kezébe veszi, adakozik az egyháza és a
szegények javára, de a szívében le nem győzött indulatok, tisztátalan vágyak
virulnak. Netán helyet ad az irigységnek, kibeszéli a hittestvérét, azt
gondolva, hogy ezzel ő már is különb nála. Az ilyen ember Istennek is akar szolgálni
és a mammonnak is, miközben meggyőzte magát, hogy csak az Istennek akar
tetszeni. Ezek a keresztények nem képmutatók, de az életük mégis gyümölcstelen,
és másokat sem tudnak Krisztushoz vezetni, mert „Krisztus jó illata”,
kedvessége helyett az emberek inkább „izzadságszagot” és „konokságot” észlelnek
náluk, amikor velük kapcsolatba kerülnek. Ezek a hívők azt gondolják, hogy az
Úrtól kapott fehér ruhában járnak, de folyton kilátszik mások előtt a
mezítelenségük. Ennek az embercsoportnak újra vagy végre meg kellene találnia
Krisztust, hitünk szerzőjét és bevégzőjét, aki egyedül képes az Atyához vezetni
minden embert, és aki egyedül képes a Szentlelkével átformálni bennünket. 3. A
harmadik embercsoport felismerte az élet viharaiban és küzdelmeiben, hogy Jézus
nélkül semmit sem ér ez az élet, és hogy Ő a legfontosabb minden tekintetben.
Minden nap hitből él, Istenre hagyatkozva él és életének valamennyi helyzetében
a szenvedések között is Krisztussal akar maradni. Mit jelent Krisztussal
maradni? Jelenti azt, hogy amikor indokolt lenne, akkor sem jön indulatba, az
elszenvedett kárért nem fut bíróságra, hanem azt keresi, ami a másik javát
szolgálja. Férfi esetében szövetségre lép szemeivel, hogy vággyal széplányra,
nőre nem fog tekinteni (Jób 31,1), és ha meg is történne, mély fájdalom hatja
át, hogy megszomorította a benne lakó Szentlelket, és azonnal akar szabadulni a
bűnéből. Nem ítéli el a másikat, és a szolgálat álruhájában nem tör uralomra a
többi ember fölött. Nem akarja a másikat a saját képmására és hasonlatosságára
átformálni, hanem Krisztushoz és az ő igéjéhez vezeti a kereső embert, és valóban
közösségre akar lépni minden hittestvérével. Meg akar tanulni, szeretni és
szolgálni, a neki adott képességek lehetőségek arányában a sokak számára ismert
szeretetet himnusz (1Kor 13) szellemében. Ők a maradék, a Krisztushívők
maradéka, akik által az Úr akar és tud munkálkodni mások üdvössége érdekében.
Nem önmagukba vetik a bizalmukat, még saját hitükbe sem, hanem egyedül Jézus
Krisztus értük is meghozott áldozatába és kegyelmében bíznak. Ennek alapján már
most örök életük van hit által és az Isten élete elkezdődött bennük a
Szentlélek által. Ennek eredményeként termik a Szentlélek gyümölcseit, ami „szeretet,
öröm, békesség, béketűrés, szívesség vagy kedvesség, jóság, hűség, szelídség,
mértékletesség.” (Gal 5,22) Ezek közül most kedvességet és a béketűrést emelem
ki. Mennyi „morcapó és morcanyó” vallja magát kereszténynek és a hideg,
kritizáló lelkületével tartja távol a többi kereső, vagy bűnben élő embert is
Krisztustól és Krisztus egyházától. Hány olyan ember van, aki képtelen
elszenvedni, elviselni a másként gondolkodó és másként hívő embert, azt,
akikért Krisztus az életét adta, - de azért kereszténynek gondolja magát.
Kedves barátom, ismerősöm! Kedves olvasó! Ha körülnézel magad
körül, vagy önmagadba tekintesz, lehet, hogy alapos okod lehet a csüggedésre,
még se csüggedj el, de ne is bízd el magad, nézz a te Megváltódra, Jézus
Krisztusra, aki érted - és mindazokért, akik hozzá folyamodnak, - főpapi és
papi szolgálatot lát el a mennyben, a szentek szentjében (Zsid 4,15-16). Járulj
hozzá bizalommal és gyermeki hittel, mond el Krisztusnak minden gondodat és
örömedet, és tőle kérj tanácsot minden nap! Kutasd az evangéliumokban és a
Biblia más könyveiben azt, amit az Úr igéje Krisztusról kijelentett, ezeket
forgasd az elmédben és szemléld Krisztust, aki érted otthagyta a menny királyi
székét és Isten Fiaként Emberfia lett, hogy a bűneidért gyalázatos halállal
haljon meg. De milyen jó, hogy az Atya feltámasztotta a halálból azt, aki
sohasem vétkezett, és így a halála helyettes áldozati halál lehetett érted és
értem. Tekints ebben az évben is Krisztusra, aki kezébe adatott minden hatalom a
mennyben és a Földön; egyedül Ő tud segíteni, és egy napon a halálból, a föld
porából, a semmiből is elő tud hívni téged és engem, mert vágyakozik az ő
kezének alkotása után, akiért a legnagyobb árat fizette ki a Golgotán.
Azt mondhatja erre valaki, hogy ez egy egysíkú, beszűkült
gondolkodásmód, lehet az emberi életet másként is látni. Természetesen lehet,
csak az a hit és látásmód vezessen el a mennyei Jeruzsálembe, az örök életre és
adjon békességet. Ha nem vezet el Krisztushoz, akkor valójában sehova sem vezet.
Az élet igazán nagy kérdéseire nem többféle válasz van, hanem csak egyetlen
helyes válasz, az összes többi hamis, vagy elégtelen. Márpedig ha Jézus az út,
az igazság és az élet (Jn 14,6), és az Isten igéje Jézus szerint igazság (Jn
17,17), akkor nem kell tovább keresgélni és áltatni önmagunkat, sem a
kifogásokat keresni, hogy miért is élünk távol tőle nap, mind nap. Aki ezen a
Földön nem akar Krisztussal élni és járni, az ne áltassa magát, hogy a mennyben
is együtt lesz a Megváltóval. Ki amit, vagy akit választott ebben az életben,
annak fogja learatni a gyümölcseit. Válaszd hát mindennap Krisztust, a
megfeszítettet, a megalázottat, az érted szenvedőt, az alázatos és a szelíd
Krisztust, és nyugalmat fog találni ebben az évben is a lelked. Így szól hozzád
és hozzám az Úr Jézus: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki
meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele
vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz (az én segítségemmel a bűnei fölött =
kiegészítés tőlem), megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem,
amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.” (Jel
3,21-22)
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden családtagom, barátom,
hittestvérem és jó ismerősöm számára áldott, békés, boldog, újesztendőt!
Pongrácz
Róbert
