Az első kenyérszaporítás: ötezer férfi megvendégelése: Jn 6,1-15

Bibliakör, 2018. június 20.

Elolvassuk az evangéliumi szakaszt mind a négy evangéliumból: Jn 6,1-15; Mt 14,13-22; Mk 6,32-45; Lk 9,10-17. Észrevettünk-e különbségeket, kiegészítéseket? Pl.: Jn-nál kiderül, hogy András az, aki egy kis fiúnál az öt kenyeret és a két halat találja. Mt-Mk-Lk-nál általában hangsúlyos, hogy már a nap hanyatlóban volt, és a tanítványok kérték Jézust, hogy bocsássa el a sokaságot. Jn-nál viszont megértjük azt, hogy Jézus miért parancsolta meg Mt-nál és Mk-nál, hogy azonnal szálljanak bárkába, amíg ő a tömeget elbocsátja: azért, mert királlyá akarták őt tenni, és ez a tanítványoknak is jól jött volna. Apró részlet Mt-nál és Mk-nál és Lk-nál, hogy Jézus a „szemét az égre emelte” és úgy adott hálát, Jn-nál ezt nem olvassuk, mert Mt-t, Mk-t és Lk-ot olvasva ez már ismert. Itt Jn-nál hangsúlyos az, hogy a végén királlyá akarták tenni Őt. Az is figyelemre méltó, hogy Jn evangéliuma ált. kevés csodát közöl azok közül, ami meg van a szinpotikusoknál (=Mt Mk Lk), azokat csak kiegészíti vagy nem is ír róla; Jn-nál mélyebb/több a tanítás és a vita helyzet. Érdekes, hogy Jn az első kenyérszaporítást közli más keretbe helyezve. Egyedül Lk-nál derül ki a pontos hely, ahol a kenyérszaporítás történt, és ez Betszaida, a Tibériás tengeren túl, Galileában van. Arra is felfigyelhetünk, hogy egyedül Jn evangéliuma közli azt, hogy közel volt a zsidók húsvétja (pészahja), ami szerintem nem csak az időrend miatt fontos, mindjárt látjuk, hogy miért.

Jn 6,1-2: Azt gondolnánk csupán ezt a verset olvasva, hogy azért keresi a sokaság Jézust, mert hisz benne, - mivel látták a jeleket, gyógyításokat, amelyeket Jézus által az Atya végbevitt közöttük: Jn 5,36 és 40. Sajnos nem erről van szó, hanem önző szempontok miatt, mindenkinek jól jön a gyógyulás és az, hogy csoda révén még jól is lehet lakni: Jn 6,26-30. = Azért kérnek újabb csodát, mert nem hittek benne, kivéve a „maradékot”.

Jn 6,3-4: Azzal, hogy Jézus felment a hegyre, ezzel a hegyi beszéd juthat eszünkbe, azaz, Jézus tanított. Ez Mt-Mk-Lk-nál is kiderül, hogy sokáig tanította az embereket, mert megesett rajtuk a szíve, mivel olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: Mk 6,34. Sőt a Mt 14,14-ből kiderül, hogy a tanítását ezúttal is megelőzték a gyógyításai. Tehát Jézus tanított, gyógyított és táplálékot adott az embereknek. Mit akart ezzel kifejezni? Mit akart ezzel üzenni nekik, hogy azt megérthessék? Ez a Jn 6,29-ből derül ki, de megérthetjük valamelyest a Jn 6,4-ből is: „Közel volt pészah, a zsidók ünnepe.” = Ezen az ünnepen a zsidók az Egyiptomi fogságból való szabadulásukra emlékeztek. Ábrahám Istene Mózes szolgája által kiszabadította a népet az elnyomó fogságból, átvezette száraz lábbal a Vörös / Sás tengeren, táplálta őket 40 évig a pusztában, számos jel és csoda által mutatta meg isteni hatalmát és szeretetét. Egy egész nemzet szabadítása, szabadulása történt meg Mózes idején, erre az ünnepre készültek. De most ki van közöttük? = Az, akiről Mózes is írt: Jn 5,46-47; akit az Atya elküldött és számos jel, csoda és a tanítás bölcsessége által igazolt előttük. Úgy hogy, aki Jézusban hisz, az már átment a halálból az életbe, nem megy a kárhozatra, és az Úr Jézus feltámasztja őt az utolsó napon: Jn 5,28-30a. Tehát a halálból való végleges szabadulást, a kárhozattól való megmenekülést hozta el Jézus. Ez a valódi pészah; az Egyiptomból való szabadítás, csak előképe volt ennek a végleges bűntől és haláltól való szabadításnak.  Mindaz, aki hisz benne és nemet mond a bűnre (amelynek következménye a halál), az megszabadul, azaz üdvözül Jézus által. A kenyérszaporítás is azért történt, hogy az emberek felismerjék, hogy a Jézusba vetett hitük által örök életük van és minden isteni áldás az övék lehet. Jézus önmagát adta oda áldozatul és tökéletes példaképül, hogy a szavai és a példája lelki táplálék legyen, és a bűnös emberek élő összeköttetésbe kerüljenek általa az Istennel. Ehelyett a sokaság csak gyógyulni akart és jól lakni, a bűntől nem akart szabadulni akkor sem és ma sem, és Jézusban sem hittek, csak a sokasághoz képest kevesen.

Jn 6,5-7: Jézus mindig akar valamit, neki terve van, de nem biztos, hogy megértjük, vagy jól értjük a szándékát. Az Üdvözítő ebbe a tervébe a tanítványait is bevonja. Mivel rendszerint azok sem sokkal különbek a hitetlen sokaságnál, ezért nem értik a Mestert, de Jézus türelmes a tanítványaihoz. Ezt a türelmet is eltanulhatjuk tőle. Azt gondolom, hogy nekem is szükségem lenne egy ilyen Fülöpre, aki végigtekintve a tömegen, meg tudja állapítani, hogy kb. mennyi kenyérre lenne szükség és az mennyibe kerül. Ám látjuk, hogy még ez a hasznos tudás sem segít, ettől még nem laknak jól az emberek. Nekünk is vannak remek ötleteink, csak éppen Jézus nélkül nem megyünk velük semmire.

Jn 6,8-9: András javaslattal érkezik, azt remélnénk, hogy titokban bízik abban, hogy az öt árpakenyérrel és a két hallal Jézus csodát tehetne, és ezért ajánlja azt, de nem erről van szó, csak a helyzetet méri fel, az élelem szűkös voltát, mert megjegyzi: „mi ez ennyinek?” Tulajdonképpen egy kamasz fiú számára felpakolt napi élelemadagról lehet szó, esetleg 2 napi adagról; ma azt mondanánk, hogy a szülei uzsonnát pakoltak neki. Jézus azonban nem veti el ezt a helyzetjelentést, mert tudja, hogy mit akar cselekedni. Az öt kovásztalan kenyérlepény és a két hal Jézussal együtt abszolút és teljes lakoma több ezer embernek; Jézus nélkül csak tízórai egy kis fiú számára. Pl.: a 2Kir 4,42-44 szerint Elizeus szavára száz ember lakik jól a 20 árpakenyérből és a gabonafejekből, ami nem lehetett olyan sok, tehát csoda történt. E csodára emlékezve a nép felismerhette volna, hogy Jézus által Elizeus Istene vitte végbe a csodát. 

Jn 6,10: A szinoptikusok szerint ötvenes csoportokban ültek le az emberek a sok fűre. Jézus itt is igénybe veszi a tanítványai segítségét a néppel való kapcsolatában. Csak a férfiak voltak ötezren nem számolva a nőket és a gyerekeket. Ezek szerint lehetett ott 10-12.000 ember.

Jn 6,11: Láthatjuk, hogy Jézus hálát adott, tehát imádkozott. Mt 14,19; Mk 6,41 feltekintett az égre, Lk 9,16 szerint „a mennybe emelte a szemeit”. Ez azt jelenti, hogy nem a saját isteni hatalmával vitte végbe a csodákat, hanem az Atya meghallgatta az imáit és így az Atya általa vitte végbe a kenyér és a halszaporítást. Ez azért fontos, mert Jézus tanítványai később szintén Jézus nevében és nem a saját hatalmukkal gyógyítottak. Pl.: A tegnap előtt én is feltekintettem az égre és úgy imádkoztam, hogy stopposként időben elérjek az autószerelőhöz. (tapasztalat)

Jn 6,12-13: Mindenki jól lakott, mert Istennek minden lehetséges, és mert Ő szereti az embereket, és be akarja tölteni a szükségleteiket, hogy hálásak legyen mindenért, amijük van, és amiket kapnak az életútjukon. Hangsúlyos, hogy a maradékot össze kellett szedniük Jézus parancsára a tanítványoknak. 1. A maradék összeszedése tette még látványosabbá a csodát. 2. A maradékot is meg kell becsülni, mert minden Isten ajándéka, ne pazaroljunk tehát semmivel sem. Ez a bibliavers felelős gondolkodásra és életvitelre tanít. Pl.: Hódmezővásárhelyen idős, katolikus asszonyok megmaradt fonalakból horgoltak színes, kockás takarókat, amelyeket elküldtek a hajléktalanok részére. Erre a bibliaversre hivatkozva végezték ezt a szép szolgálatot. Mindenkinek van otthon sokféle maradék, amit ha helyesen és jól használnánk fel mások javára, kevesebb lenne a nyomorúság ezen a Földön.

Jn 6,14-15: Mt 14,22; Mk 6,45 = Jézust királlyá akarta tenni a sokaság, és ebben a tanítványok is együttműködtek volna, mert mindenki Izrael politikai felemelkedését akarta, Jézusban pedig politikai vezetőt láttak, olyan messiást, amilyent a tanítóik félrevezetése nyomán vártak, és nem olyant, amilyent az Ószövetségi Írások megjövendöltek. Ezért parancsolta meg Jézus a tanítványainak, hogy azonnal szálljanak a bárkába. A „kényszerít” Károli fordítás erre utal, de nem pontos, Istennél nincsen kényszer. Inkább így kellene fordítani: „határozottan felszólította, nyomatékosan megparancsolta”. Ez a galileai válság. Jézus elutasította, hogy földi értelemben király legyen, mert nem csupán a római igától jött megszabadítani a népet, hanem a bűntől és az örök haláltól, és ez sokkal több az előbbinél. A csoda révén az emberek megsejtették, hogy bizonnyal ez az a próféta, akiről Mózes jövendölt: 5Móz 18,18-19. Tehát a bibliai látásmódjuk keveredett a zsidó vallási tanítók hamis messiási eszméjével. Ha Jézus politikai vezető lett volna, az emberek alávetik magukat neki látszólag, hogy az Isten javait élvezzék, de a bűntől, ami a romlásukat okozza nem akartak volna elszakadni. Jézus helyettes áldozatul adta oda magát minden ember helyett, hogy bűntelen létére meghalva a bűnös helyett, nekem, a bűnösnek örök életet adhasson. Ez akkor aktualizálódik a számomra, hogy ha hiszek benne, elfogadom ezt a végleten értékű áldozatot, hiszem azt, hogy Jézus az én bűneimért is meghalt, és el akarok szakadni mindennap a bűntől kérve ehhez az Isten szabadítását: 1Jn 3,23 = Jézus neve azt jelenti, hogy „Jahve megszabadít!” Jézus kenyérszaporítása és minden csodája azért történt, hogy ezt az isteni szabadítást mindenki számára világossá és megfoghatóvá tegye.

Krisztusnak az Atyával való egysége, aki halottakat támaszt fel, és aki ítélni fog minden embert: Jn 5,17-30

Bibliakör, 2018. május 23 és 29.

Elolvassuk a szentírási szakaszt! Jézus mindenben szorosan együttműködik az Atyával és az Atya vele: Jn 5,17.19.20a.21.23.26.30a.36-37a; Jn 7,28-29; Jn 8,17-18-19.26-29; Jn 9,4; Jn 10,25-30, stb. Keresd tovább János evangéliumában Krisztusnak az Atyával való bensőséges közösségére vonatkozó kijelentéseket!

Jn 5,17.19. (30) = Jézus itt a földi életében Emberfiaként és Istenfiaként az Atyától függött minden tekintetben, és az Atya akaratának vetette alá magát, így tudott a világ üdvözítője lenni. Tudta Jézus, hogy munkálkodnia kell az emberek üdvösségéért, mert eljön az idő, amikor már senki sem munkálkodhat: Jn 9,4; vö.: Lk 22,52-53. Elfogatásakor eljött a sötétség órája, amikor úgy tűnt a tanítványok számára, hogy a Mesterük teljes kudarcot vallott, mégis Krisztus ebben a legsötétebb órában is győzni tudott erkölcsi értelemben a gonosz és annak minden erői felett, mert kitartott a szeretetben (ellenségeiért imádkozott, édesanyjáról gondoskodott, a jobb latornak megbocsátott, stb.), kitartott a hitben (az Atya kezébe tette le az életét a kereszten). Ebből megérthetjük azt is, hogy a krisztushívőknek is munkálkodniuk kell mások üdvösségéért, mert eljön az óra, amikor ezt a bukott angyalfejedelem meg fogja nehezíteni. De Krisztus megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig, ezért nincsen mitől félniük.

Jn 5,18: Krisztust a vallási vezetők azzal vádolták, hogy megrontja a szombatot és egyenlővé teszi magát az Istennel. Ezzel szemben Krisztus helyreállította a szombat szentségét, amely az emberért lett (az emberért adatott) és amelyen szabad jót cselekedni. Ami az Atyával való egyenlőségét érinti, Krisztus Emberfiaként letette az isteni hatalmát (a feltámadásáig), mert hit és ima ereje által gyógyított (lásd: Jn 11 fej.), de nem tette le az isteni természetét, isteni méltóságát, Istenfiúságát, miközben felvette a mi megromlott emberi természetünket minden tekintetben. Krisztus kijelentései érzékeltették, hogy ő az Atyától jött és különleges kapcsolatban áll az Istennel, aki őt igazolja minden pillanatban: Jn 8,38; 10,33; Fil 2,6; Jn 10,30; 14,28; Jn 1,1-3.10.14.18 = Krisztus valóságos teremtő az Atyával együtt és a feltámadásától kezdve ismét néki adatott minden hatalom mennyen és a földön: Mt 28,18

Krisztus isteni mivolta azonban nem kisebbíti az Atya nagyságát, hatalmát vagy dicsőségét, hanem minden megnyilatkozásával növeli azt! Ezért mondja az Írás, hogy „Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten időcsőségére” (Fil 2,11; Jel 5,11-12). Krisztus a kereszthalálig megalázta magát, hogy mindenki megváltója lehessen, mert ez volt az Atya és Krisztus terve a mi javunkra, ezért az Atya felmagasztalta őt mindenek fölé. Ezzel az Atya Isten dicsősége még nagyobb lett. Utolsó mozzanat ez lesz: 1Kor 15,24-28

Jn 5,20 : vö. Jn 3,35 = Az Atya azért adott mindent Krisztus kezébe, mert szereti őt. Istennek minden tette szeretetből fakad, ezt mi nagyon nehezen tudjuk megérteni itt a bűn világában!

Jn 5,21.25.28-29: Jézus az Atyával való folytonos hit, ima és szeretetegysége révén, az Atyának a tanácsa révén feltámasztja az elhunytakat. Itt a földi élete során tehát nem az isteni hatalma által támasztotta fel Lázárt, hanem imádkozott előtte: Jn 11,41-43. A többi feltámasztásnál ezt nem írja az ige, de ezek alapján ezt állíthatjuk bizonyosan. A saját halálból való feltámasztása után viszont már az isteni hatalmának a teljességével fogja a halottakat megeleveníteni.

25v.: „élni fognak” (Jeromos és Szent István T. és a prot újf. fordításai szerint helyesen jövő időben áll)

Én hiszem, hogy az Úr Jézusnak van hatalma arra, hogy bárkit a föld porából előhívjon az illető személyiségének az azonosságában, azzal a jellemével, amivel a sírba szállt. Úgy kell az emberi lékek számára ez a hit, mint a kiszáradt földnek a májusi eső, amely aranyat ér! Krisztusnak ezek az ígéretei a legdrágábbak az én számomra. Ideje lenne az emberi büszkeségnek és mindennek Krisztus előtt porba hullani, és ott megsemmisülni. A bűnös teremtménynek meg kellene rendülnie a teremtője előtt, aki szereti őt, és aki ennek a bizonyítására a végsőkig elment az emberért: Fiát is odaadta áldozatul, hogy minket megváltson a halálból és üdvözítsen.

Akik a halálból feltámadnak, azok nem a mennyben várakoznak erre, hanem a föld porában (vagy a tengerben) vannak … Felfoghatatlan a számunkra, de mégis meghallják az Ő szavát, és elő jönnek. A Jn 5,29-ben Jézus két féle feltámadásról beszél: az igazak feltámadásáról és a kárhozatra való feltámadásról, amit a Dn 12,2-3 is ír. Időben a kettőt a Jelenések könyve választja el egymástól. A két feltámadás között az eltelt idő 1000 év lesz: Jel 20,4-6

A feltámadás valóságáról: Jób 14,10-15; 1Kor 15,22-23.42-43-44; 1Tessz 4,13-18 / A Biblia egyöntetű tanítása, hogy nem az emberi lélek halhatatlan, hanem az egész ember hal meg és az egész ember támad fel akkor, amikor eljön annak a rendje és az ideje. Összesen „24 vén” van a mennyben, akiről a Biblia kijelentést ad, és háromnak tudjuk a nevét: Énok, Illés és Mózes. Ők az emberiség előőrse a mennyben. A másik 21 személy valószínűleg Jézus halálakor támadtak fel és Krisztus feltámadása után felvitte őket az Atyához, mint a saját feltámadásának a zsengéit: Jel 4,4.10; 5,5; Mt 27,52-53; Ef 4,7-10; Zsolt 68,19a; Jn 20,17

Jn 5,22-23-23.27.30: Az Atya teljesen Krisztusra bízta az ítéletet. Miért? = „Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miképpen tiszteli az Atyát.”(5,23). És azért is, mert Jézus az Emberfia (5,27). Krisztus Emberfiaként emberi testben élte az életét megtapasztalva önmagában a kísértésnek és a bűnre késztetésnek minden fajtáját, - mégsem vétkezett sohasem! Mivel Krisztus ezt saját maga végig élte, küzdött és győzött, ezért jobban tudja mit jelent embernek lenni, az ítéletet ezért is lett a Fiúnak átadva egészen, és azért is, hogy ezzel az Atya kiemelje Jézus iránti kimondhatatlan szeretetét, hogy őt is úgy tiszteljék, mint az Atyát!

Krisztus ítélete ezért igazságos, mivel ő maga az igazság (Jn 14,6), és mivel az Atya igéje szintén igazság (Jn 17,17) és ez az ige lesz a mérce, ami szerint meg leszünk ítélve az ítéleten: Jn 12,48

Az ítélet első szakasza elkezdődik a mennyben az igazak fölött, miközben itt a földi életben még bizonyos hatalmak végzik romboló tevékenységüket. Ám azoknak is a működési ideje korlátozva van és meg van szabva azok vége, és az ítéletet kimondják fölöttük a mennyben. Lásd: Dániel 7,8-12.21.25-26.

Jn 6,39 = Az ítélet a Krisztusban hívők és a neki engedelmeskedők javára lesz meghozva: Dániel 7,27; Jel 22,11-12; Ézs 40,10; Jel 11,18 = tehát a próféták és a szentek ezután kapják meg a jutalmukat, az ítélet után, amit a javukra fog meghozni Krisztus.

Róm 14,10; 2Kor 5,10; Júd 1,15; Jel 14,7 = A három angyal közül az első hirdeti, emberek számára, akik még a földön élnek itt a végidőben, hogy elérkezett az ítélet órája, és az emberek a teremtő Istent imádják és néki adjanak dicsőséget, ne pedig egymásnak és önmaguknak.

Pl.: A végidő globális vallási-politikai szövetsége is meg lesz ítélve, amely isteni ítélet minden ember számára nyilvánvalóvá lesz, akik ezt megérik: Jel 18,10; vö. Jel 16,19, mivel tanításával lerészegítette a népeket, ezért Isten szemében ez a vallás-politikai szövetség a végidőben elesett, (=azaz sohasem fog teljes megújuláson és reformáción átmenve megtisztulni). Ezt Isten előre látta, tudta és kijelentette: Jel 14,8; Jel 18,2

 Krisztus a mi teremtőnk, megváltónk és üdvözítőnk, de a bíránk is az Atya Isten dicsőségére! Mindenért legyen hála és dicsőség neki!