Bibliakör, 2018. június 20.
Elolvassuk az evangéliumi szakaszt mind a négy evangéliumból:
Jn 6,1-15; Mt 14,13-22; Mk 6,32-45; Lk 9,10-17. Észrevettünk-e különbségeket, kiegészítéseket?
Pl.: Jn-nál kiderül, hogy András az, aki egy kis fiúnál az öt kenyeret és a két
halat találja. Mt-Mk-Lk-nál általában hangsúlyos, hogy már a nap hanyatlóban
volt, és a tanítványok kérték Jézust, hogy bocsássa el a sokaságot. Jn-nál
viszont megértjük azt, hogy Jézus miért parancsolta meg Mt-nál és Mk-nál, hogy
azonnal szálljanak bárkába, amíg ő a tömeget elbocsátja: azért, mert királlyá
akarták őt tenni, és ez a tanítványoknak is jól jött volna. Apró részlet Mt-nál
és Mk-nál és Lk-nál, hogy Jézus a „szemét az égre emelte” és úgy adott hálát,
Jn-nál ezt nem olvassuk, mert Mt-t, Mk-t és Lk-ot olvasva ez már ismert. Itt
Jn-nál hangsúlyos az, hogy a végén királlyá akarták tenni Őt. Az is figyelemre
méltó, hogy Jn evangéliuma ált. kevés csodát közöl azok közül, ami meg van a
szinpotikusoknál (=Mt Mk Lk), azokat csak kiegészíti vagy nem is ír róla;
Jn-nál mélyebb/több a tanítás és a vita helyzet. Érdekes, hogy Jn az első
kenyérszaporítást közli más keretbe helyezve. Egyedül Lk-nál derül ki a pontos hely,
ahol a kenyérszaporítás történt, és ez Betszaida, a Tibériás tengeren túl,
Galileában van. Arra is felfigyelhetünk, hogy egyedül Jn evangéliuma közli azt,
hogy közel volt a zsidók húsvétja (pészahja), ami szerintem nem csak az
időrend miatt fontos, mindjárt látjuk, hogy miért.
Jn 6,1-2: Azt gondolnánk csupán ezt a verset
olvasva, hogy azért keresi a sokaság Jézust, mert hisz benne, - mivel látták a
jeleket, gyógyításokat, amelyeket Jézus által az Atya végbevitt közöttük: Jn
5,36 és 40. Sajnos nem erről van szó, hanem önző szempontok miatt, mindenkinek
jól jön a gyógyulás és az, hogy csoda révén még jól is lehet lakni: Jn 6,26-30. = Azért kérnek újabb
csodát, mert nem hittek benne, kivéve a „maradékot”.
Jn 6,3-4: Azzal, hogy Jézus felment a
hegyre, ezzel a hegyi beszéd juthat eszünkbe, azaz, Jézus tanított. Ez
Mt-Mk-Lk-nál is kiderül, hogy sokáig tanította az embereket, mert megesett
rajtuk a szíve, mivel olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: Mk 6,34.
Sőt a Mt 14,14-ből kiderül, hogy a tanítását ezúttal is megelőzték a
gyógyításai. Tehát Jézus tanított, gyógyított és táplálékot adott az
embereknek. Mit akart ezzel kifejezni? Mit akart ezzel üzenni nekik, hogy azt
megérthessék? Ez a Jn 6,29-ből derül
ki, de megérthetjük valamelyest a Jn 6,4-ből
is: „Közel volt pészah, a zsidók
ünnepe.” = Ezen az ünnepen a zsidók az
Egyiptomi fogságból való szabadulásukra emlékeztek. Ábrahám Istene Mózes
szolgája által kiszabadította a népet az elnyomó fogságból, átvezette
száraz lábbal a Vörös / Sás tengeren, táplálta őket 40 évig a pusztában, számos
jel és csoda által mutatta meg isteni hatalmát és szeretetét. Egy egész nemzet
szabadítása, szabadulása történt meg Mózes idején, erre az ünnepre készültek.
De most ki van közöttük? = Az, akiről Mózes is írt: Jn 5,46-47; akit az Atya elküldött és
számos jel, csoda és a tanítás bölcsessége által igazolt előttük. Úgy hogy, aki
Jézusban hisz, az már átment a halálból az életbe, nem megy a kárhozatra, és az
Úr Jézus feltámasztja őt az utolsó napon: Jn 5,28-30a. Tehát a halálból való
végleges szabadulást, a kárhozattól való megmenekülést hozta el Jézus. Ez a
valódi pészah; az Egyiptomból való szabadítás, csak előképe volt ennek a
végleges bűntől és haláltól való szabadításnak.
Mindaz, aki hisz benne és nemet mond a bűnre (amelynek következménye a
halál), az megszabadul, azaz üdvözül Jézus által. A kenyérszaporítás is azért
történt, hogy az emberek felismerjék, hogy a Jézusba vetett hitük által örök
életük van és minden isteni áldás az övék lehet. Jézus önmagát adta oda
áldozatul és tökéletes példaképül, hogy a szavai és a példája lelki táplálék
legyen, és a bűnös emberek élő összeköttetésbe kerüljenek általa az Istennel.
Ehelyett a sokaság csak gyógyulni akart és jól lakni, a bűntől nem akart
szabadulni akkor sem és ma sem, és Jézusban sem hittek, csak a sokasághoz
képest kevesen.
Jn 6,5-7: Jézus mindig akar valamit, neki
terve van, de nem biztos, hogy megértjük, vagy jól értjük a szándékát. Az
Üdvözítő ebbe a tervébe a tanítványait is bevonja. Mivel rendszerint azok sem
sokkal különbek a hitetlen sokaságnál, ezért nem értik a Mestert, de Jézus
türelmes a tanítványaihoz. Ezt a türelmet is eltanulhatjuk tőle. Azt gondolom,
hogy nekem is szükségem lenne egy ilyen Fülöpre, aki végigtekintve a tömegen, meg
tudja állapítani, hogy kb. mennyi kenyérre lenne szükség és az mennyibe kerül. Ám
látjuk, hogy még ez a hasznos tudás sem segít, ettől még nem laknak jól az
emberek. Nekünk is vannak remek ötleteink, csak éppen Jézus nélkül nem megyünk velük
semmire.
Jn 6,8-9: András javaslattal érkezik, azt
remélnénk, hogy titokban bízik abban, hogy az öt árpakenyérrel és a két hallal
Jézus csodát tehetne, és ezért ajánlja azt, de nem erről van szó, csak a
helyzetet méri fel, az élelem szűkös voltát, mert megjegyzi: „mi ez ennyinek?”
Tulajdonképpen egy kamasz fiú számára felpakolt napi élelemadagról lehet szó,
esetleg 2 napi adagról; ma azt mondanánk, hogy a szülei uzsonnát pakoltak neki.
Jézus azonban nem veti el ezt a helyzetjelentést, mert tudja, hogy mit akar
cselekedni. Az öt kovásztalan kenyérlepény és a két hal Jézussal együtt
abszolút és teljes lakoma több ezer embernek; Jézus nélkül csak tízórai egy kis
fiú számára. Pl.: a 2Kir 4,42-44
szerint Elizeus szavára száz ember lakik jól a 20 árpakenyérből és a gabonafejekből,
ami nem lehetett olyan sok, tehát csoda történt. E csodára emlékezve a nép
felismerhette volna, hogy Jézus által Elizeus Istene vitte végbe a csodát.
Jn 6,10: A szinoptikusok szerint ötvenes
csoportokban ültek le az emberek a sok fűre. Jézus itt is igénybe veszi a
tanítványai segítségét a néppel való kapcsolatában. Csak a férfiak voltak
ötezren nem számolva a nőket és a gyerekeket. Ezek szerint lehetett ott
10-12.000 ember.
Jn 6,11: Láthatjuk, hogy Jézus hálát adott,
tehát imádkozott. Mt 14,19; Mk 6,41 feltekintett az égre, Lk 9,16 szerint „a
mennybe emelte a szemeit”. Ez azt jelenti, hogy nem a saját isteni hatalmával
vitte végbe a csodákat, hanem az Atya meghallgatta az imáit és így az Atya
általa vitte végbe a kenyér és a halszaporítást. Ez azért fontos, mert Jézus
tanítványai később szintén Jézus nevében és nem a saját hatalmukkal
gyógyítottak. Pl.: A tegnap előtt én is feltekintettem az égre és úgy
imádkoztam, hogy stopposként időben elérjek az autószerelőhöz. (tapasztalat)
Jn 6,12-13: Mindenki jól lakott, mert Istennek
minden lehetséges, és mert Ő szereti az embereket, és be akarja tölteni a
szükségleteiket, hogy hálásak legyen mindenért, amijük van, és amiket kapnak az
életútjukon. Hangsúlyos, hogy a maradékot össze kellett szedniük Jézus parancsára
a tanítványoknak. 1. A maradék összeszedése tette még látványosabbá a csodát.
2. A maradékot is meg kell becsülni, mert minden Isten ajándéka, ne pazaroljunk
tehát semmivel sem. Ez a bibliavers felelős gondolkodásra és életvitelre tanít.
Pl.: Hódmezővásárhelyen idős, katolikus asszonyok megmaradt fonalakból
horgoltak színes, kockás takarókat, amelyeket elküldtek a hajléktalanok
részére. Erre a bibliaversre hivatkozva végezték ezt a szép szolgálatot.
Mindenkinek van otthon sokféle maradék, amit ha helyesen és jól használnánk fel
mások javára, kevesebb lenne a nyomorúság ezen a Földön.
Jn
6,14-15: Mt
14,22; Mk 6,45 = Jézust királlyá akarta tenni a sokaság, és ebben a
tanítványok is együttműködtek volna, mert mindenki Izrael politikai
felemelkedését akarta, Jézusban pedig politikai vezetőt láttak, olyan messiást,
amilyent a tanítóik félrevezetése nyomán vártak, és nem olyant, amilyent az
Ószövetségi Írások megjövendöltek. Ezért parancsolta meg Jézus a
tanítványainak, hogy azonnal szálljanak a bárkába. A „kényszerít” Károli
fordítás erre utal, de nem pontos, Istennél nincsen kényszer. Inkább így
kellene fordítani: „határozottan felszólította, nyomatékosan megparancsolta”. Ez
a galileai válság. Jézus elutasította, hogy földi értelemben király legyen,
mert nem csupán a római igától jött megszabadítani a népet, hanem a bűntől és
az örök haláltól, és ez sokkal több az előbbinél. A csoda révén az emberek
megsejtették, hogy bizonnyal ez az a próféta, akiről Mózes jövendölt: 5Móz 18,18-19. Tehát a bibliai
látásmódjuk keveredett a zsidó vallási tanítók hamis messiási eszméjével. Ha
Jézus politikai vezető lett volna, az emberek alávetik magukat neki látszólag,
hogy az Isten javait élvezzék, de a bűntől, ami a romlásukat okozza nem akartak
volna elszakadni. Jézus helyettes áldozatul adta oda magát minden ember
helyett, hogy bűntelen létére meghalva a bűnös helyett, nekem, a bűnösnek örök
életet adhasson. Ez akkor aktualizálódik a számomra, hogy ha hiszek benne,
elfogadom ezt a végleten értékű áldozatot, hiszem azt, hogy Jézus az én
bűneimért is meghalt, és el akarok szakadni mindennap a bűntől kérve ehhez az
Isten szabadítását: 1Jn 3,23 = Jézus neve azt jelenti, hogy „Jahve
megszabadít!” Jézus kenyérszaporítása és minden csodája azért történt, hogy ezt
az isteni szabadítást mindenki számára világossá és megfoghatóvá tegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése