2021. december 18., szombat

Az Isten Fia első és második eljöveteléről. Hogyan készüljünk a vele való találkozásra?

 

Online előadás a szekszárdiaknak, 2021. 12. 16; 19 óra

Elérkeztünk a meghirdetett előadássorozatunk utolsó előadásához, melynek címe és témája: …

A bevezetőben hangsúlyozni szeretném azt, hogy a mai témánk feldolgozását kizárólag a Biblia, az Ó- és Újszövetségi Szentírás kijelentései alapján szeretném felvázolni. A Biblia számos helyen ír az Isten Fiának, a Megváltónak az első és második eljöveteléről. Bibliai jövendölések több évszázaddal korábban kijelentették már az Ószövetségben az Istentől megígért megváltó első földre jövetelét, és írnak a második eljöveteléről is. Az Újszövetség természetesen már csak Jézusnak a második eljöveteléről ír, hiszen az első eljövetel már megtörtént 2000 évvel ezelőtt.

Valamennyi erre vonatkozó bibliai jövendölés elemzése lehetetlen egyetlen előadás keretében. Az ilyen témák aprólékos feldolgozása a tapasztalataim szerint inkább bibliakör formájában interaktív módon a leggyümölcsözőbb, amely keretében hozzá lehet szólni, vissza lehet kérdezni és lassabban ugyan de alaposabban lehet haladni és megérteni a Biblia erre vonatkozó kijelentéseit.

A mai alkalommal érintenem kell az Isten Fiának az első és a második eljövetelét, valamint arról is szólni szeretnék, hogy hogyan készüljünk a vele való találkozásra, miben áll ez a készülődés? Ez legalább három téma, és bár nem meríthetjük ki ennek mélységeit ezúttal, mégis van haszna annak is, hogy kicsit átfogóbban vegyük át ezeket a témákat.

Az első, ami említésre méltó, az az ősevangélium, amely a Teremtés könyvében található, és amely az ősszülőknek, Ádámnak és Évának a bűnbeesésük után ígéri meg a Megváltót, ez pedig így olvasható a 3. fejezet 15-dik versében:

„Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod és az ő magja között: az neked fejedre tapos, te pedig a sarkába marsz” (1Móz 3,15 a pontosított fordítás szerint).

Ennek a versnek az elemzésénél is nem fordításokból, nem pl. a latin fordításból kell kiindulni, hanem az eredeti héber szövegből. A héber szöveg világossá teszi, hogy a kígyónak, a sátánnak a magva és az asszonynak a magva, utóda között zajlik ez a nagy küzdelem. Tehát nem az asszony tiporja el a kígyó fejét, nem is az asszony és a gyermekével együtt, hanem az asszony utóda, mivel az „az” határozott névelő a héberben hímnemű: „az neked fejedre tapos”, - az asszony magva, a megváltó, - „te pedig a sarkába marsz”. A tapos és a marsz kifejezésnél a héberben a súf ige szerepel, ami élethalál küzdelmet jelent. Tehát a megváltó élete feláldozása árán győzi le a kígyó fejét. Tehát nem a kígyó győzi le, mert az csak a sarkába mar, az élete ellen tör ugyan, de a Megváltó a fejére fog taposni.

Az ősevangélium egyértelműen kijelenti, hogy a megváltó asszony szülöttje lesz, tehát emberfia. Majd látni fogjuk, hogy más bibliai jövendölések viszont azt hangsúlyozzák, hogy Isten Fia is ugyanakkor. Itt számunkra az az örömhír, hogy az Isten talált megoldást a bűn és a halál problémájának a megoldására, tehát nem a halálé lesz az utolsó szó. És hogy nem angyali lényt küld el, hanem asszony szülöttét, aki emberi természete szerint közénk tartozik. A jó Isten adta az embernek még a lelkiismeret szavát is, amely által belső ellenségeskedést támaszt bennünk a bűnnel szemben. A bűn nem más, mint Isten törvényének az áthágása, az önzésnek valamilyen formája, Istentől, embertársainktól való elidegenedés.

Az ős szülőknek adott ígéret után Ábrahám kapta az első ígéretet, de előtte már Énok is kapott erre vonatkozó kinyilatkoztatást. Ábrahám hitt és engedelmeskedett Isten szavának:

„És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” (1Móz/Ter 22,18). Ebből megtudjuk, hogy a megváltó Ábrahám leszármazottja lesz, de minden nép, nemzet javára születik, nemcsak Ábrahám leszármazottjai számára. Az ősevangélium leírja, hogy az asszony magja tiporja el a kísértőnek a fejét. Az Ábrahámnak adott ígéret feltételezi az előbbi ígéretet, és tovább lép egyel, meghatározza azt, hogy mely nép körébenfog megszületni a megváltó.

Mózes 4-dik könyvében, a Számok könyvében egy nem zsidó származású proféta jövendöl a megváltó eljöveteléről. Bálámról van szó. Istentől küldött prófétáról van szó, de sajnos később a pénz elcsavarta a szívét és ezzel előképe lett az Újszövetségben lévő az iskarióti Júdásnak. Tény az, hogy az Isten Lelkének hatására, amit kijelentett a megváltóról, az Istentől származott. Így olvasom ezt a jövendölést:

4Mózes (Számok) 24,17 = Ez kettős prófécia, amelynek értelme később tárult fel. Egyrészt beteljesedett Dávid király személyében, aki legyőzte a moábitákat és a sétitákat. A sétiták a moábiták egyik vezető törzsének a nevét jelenti. Másrészt összekapcsolható a megváltó Jézusunk születésével és a betlehemi csillag feltünésével, amely nyomán elindultak Jeruzsálembe a napkeleti bölcsek megkeresni a zsidók újszülött királyát.

Ez a bálámi prófécia akkor még igen távoli jövendölés volt, amikor elhangzott és akkor is, amikor ezt Mózes leírta. Ezért kezdődik így a prófécia, hogy „látom őt, de nem most, nézem őt, de nem közel”. „Csillag származik Jákobból és királyi pálca támad Izraelből.” Ezt a jövendölést még a zsidók is messiási jövendölésként tartják számon, de nem ismerték fel annak megvalósulását Jézus Krisztus személyében. Tehát egy királynak a születéséről van szó. Az viszont még nem derül ki, hogy ez a király mikor veszi kezéhez az ő uralkodását. Csak annyit érthetünk meg, hogy király lesz és le fogja győzni Moábot.

Dávid már legyőzte a moábitákat, de ha csak erre vonatkozna ez a kijelentés, és nem elsősorban a megígért megváltóra, akkor ennek semmi üdvtörténeti szerepe nem lenne. Az emberiség semmit sem ér azzal, hogy Dávid legyőzte vagy nem győzte le a moábitákat. Mivel ez messiási prófécia, amely az egyetemes megváltóra vonatkozik, ezért a moábot és a séthet csakis átvitt értelemben lehet értelmezni. A Biblia és ezen belül az evangéliumok más kijelentései alapján az a helyes, ha azt mondjuk, hogy Isten Fia ítélni fog, lesz végső ítélet. Így Moáb és séth azokat jelképezi, akik a bűneikkel a végsőkig azonosultak és ennek következtében nem fognak üdvözülni.  A bálámi kijelentés nem mondja meg, hogy mikor lesz ez az ítélet, csak azt, hogy a messiás király ítélni fog.

Kedves hallgatók, az összes Jézus első és második eljövetelére vonatkozó bibliai jövendölést ilyen aprólékosan és egymással egybevetve most nem vehetjük végig, ezért csak témafelvetésekben haladhatunk tovább egy darabig.

A továbbiakban az Isten kijelentette 2Sámuel 7. fejezetében (12-13.16), hogy megerősíti Dávid utódjának a királyságát, és az ő trónja erős lesz mindörökké. Ez is kettős prófécia, de ezzel sem foglalkozhatunk tovább.

Eddig megtudtuk azt, hogy a megváltó asszony magva lesz, tehát emberfia lesz, Ábrahám népéből fog származni, és Dávid király családjában fog megszületni, valamint azt is, hogy király lesz, és említettem azt is, hogy végül királyként fog ítéletet tartani.

Az Ószövetség-i jövendölések szólnak arról is, hogy a megváltó nemcsak emberfia lesz, hanem Isten Fia is lesz ugyan akkor. Ezzel kapcsolatban ezt írja Ézsaiás könyve a megváltó földre jövetele előtt 700 évvel:

Ézsaiás /Izajás 9,6-7 = tehát erős Istennek nevezi, örökkévalóság Atyjának. Ez utóbbi nem azt jelenti, hogy az Atya lesz emberré, de azt igen, hogy isteni lényről van szó. Hogy király lesz és fel fogja emelni Dávid királyságát jog és igazság által. Azonban ehhez meg kell teremtenie erkölcsileg a jogalapot. Ehhez az erkölcsi jogalapot Krisztusnak a szeplőtlen, bűntelen élete, elfogulatlansága, minden ember helyett történő helyettes életáldozata adta meg (Ézs 11,3 és az 53.fej.).  A bűnökért járó végső büntetést magára vállalva viszi végbe ezt. A seregek Urának buzgó szeretete műveli ezt. Ebben a kijelentésben a megváltó áldozatáról nincsen szó, de szó van az 53-dik fejezetben, és szó van a zsoltárok könyvében.

Úgy tűnik, hogy az ígért gyermek megszületik, király lesz és királyságának nem lesz vége, mintha ez az első eljövetelhez mind hozzá tartozna, pedig nem erről van szó. Itt csak azt mondja el a próféta, hogy ki lesz a megváltó és milyen jogalappal fog rendelkezni és hogy mindezt az Isten szeretete műveli. Meg kell érteni, hogy az a bibliai jövendölés mit akar mondani, mire vonatkozik és mire nem vonatkozik, illetve más bibliai kijelentésekkel szükséges egybevetni, hogy helyesen értsük meg Isten Lelkének a segítségével.

Mikeás próféta is szól a megváltó születéséről: Mik 5,2

Ez a jövendölés kijelenti, mint egy 400 évvel Jézus születése előtt, hogy a megváltó Betlehemben fog megszületni, onnan származik. Dávid király is ott született, de mivel Mikeás könyve jóval Dávid király uralkodása után íródott, ezért rá nem vonatkozhat, csakis a messiásra, aki Dávid házából való volt édesanyja, Mária révén. Ráadásul az Újszövetségből Máté evangéliuma is idézi ezt a szakaszt, amit Heródes udvarában lévő írástudók úgy értelmeztek, hogy Betlehem az a hely, ahol a messiásnak meg kell születnie. És János evangéliumában is van utalás erre, hogy amikor a Krisztus eljön, akkor Betlehemben kell megszületnie az Írás szerint. Ez a mikeási jövendölés azonban azt is kijelenti, hogy aki születni fog Betlehemben, annak származása eleitől fogva, öröktől fogva való. Ma úgy mondanánk, hogy isteni lény lesz, vagy Isten Fia lesz az evangéliumok szerint.

Az előbb felolvasott Ézsaiás-i és a most felolvasott mikeási jövendölés egyértelműen ír arról, hogy a megváltó erős Isten lesz, örökkévalóság atya, béka fejedelme, valamint, hogy származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Ezek alapján a Jézus korában élt írástudóknak tudniuk kellett volna, hogy a megváltó nemcsak emberfia lesz, hanem Isten Fia is lesz ugyanakkor egyszemélyben.

Már az Ószövetségben vannak olyan jövendölések, amelyek egyetlen kijelentés sorozat keretében írják le az Isten Fiának első és második eljövetelét mert egyhuzamban mondják el mindazt, ami őrá vonatkozik. A Biblia más lapjain viszont az is írva van, hogy az Isten Fiának első és második eljövetele között hosszú időnek kell eltelnie. Tehát ezeket is figyelembe kell venni.

Erre jó példa az Ézsaiás könyvének 11-dik részéből felolvasott rész, amelyet, ha még tovább olvasnék, akkor abban az új földre vonatkozó ígéretet is megtaláljuk:

Ézsaiás /Izajás 11,1-5 A 4-5 vers a második eljövetelre vonatkozik, de a két eljövetelt együtt írja le a próféta.

Maga Jézus Krisztus is beszélt arról az evangéliumokban, hogy a mennyei királyságot később veszi magához, nem az eső eljövetelekor lesz király Izraelben.

Például a gírákról vagy a mináról, a kiosztott pénzről szóló példázatban Lukács evangéliuma 19-dik részében ezt olvashatjuk:

Lukács ev. 19,11-15 = Egy nemes (előkelő) ember elment messzi tartományba, hogy országot, királyságot szerezzen magának, azután pedig visszatérjen. … És lett, hogy amikor megjött a királyság megszerzése után parancsolta, hogy az ő szolgáit hívják elő. A nemes ember a példázatban maga Jézus Krisztus, ő az, akinek az Atya királyságot, országot, hatalmat fog adni minden nemzet és nép fölött. Miután visszatér, megjutalmazza a hűséges szolgáit, azt pedig, aki nemes sokszorozta meg ura pénzét, azt a saját kifogásai alapján ítéli el.

Mk evangéliumában és a többi evangéliumban is olvashatunk arról, hogy Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy pontosan nem tudhatják, hogy mikor fog újra eljönni:

Márk ev. 13,33-37

Dániel könyvében is van kijelentés arról a 7-dik fejezetben, hogy az ég felhőiben valami Emberfia jött és ment ahhoz, akinek a kora végtelen (Károli szerint öregkorúhoz), és eleibe vitték őt. És az, akinek a kora végtelen adott neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgál; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik és az ő országa meg nem romlik (Dn 7,13-14)

Kr. e. 600 évvel a próféta látomásban látta, hogy ez meg fog valósulni. Az emberfia nem lehet más, mint Jézus Krisztus, az Isten Fia, aki értünk emberré lett, aki először Betlehembe tehetetlen kisgyerekként jött el, Emberfiaként élt közöttünk, életét adta értünk, meghalt, de harmadnapra feltámadott, felment a mennybe, és azóta ott ül az Atyának jobbján, azaz közbenjár értünk, elküldi a Szentlelket, megbocsátja bűneinket és a Biblia igéi által és a Szentlelke által készít magának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt, majd amikor eljön az ideje, akkor visszatér nagy hatalommal és dicsőséggel.

Pl.: Ahogyan a természetben is mindennek meg van a maga rendelt ideje és időszaka, úgy Isten országának a megvalósulásának is meg vannak az Istentől rendelt időszakai. Ahogyan a földet előbb fel kell szántani, be kell vetni, és meg kell várni, hogy kicsírázzon és szárba szökkenjen és az alkalmas időjárás következtében nyár elejére termést hozzon, így van ez Isten Országának megvalósulása esetében is.

Másrészt pedig Isten és az ember kölcsönös bizalma és közös együtt munkálkodása révén valósul ez meg. Ha az Isten Fia már az első eljövetelekor felállította volna az Ő királyságát, akkor hogyan talált volna megoldást a bűn problémájának megoldására? Ha a Jeruzsálembe való bevonulásakor király lett volna és hatalommal jár el, akkor alattvalókat és nem szerető, benne bízó tanítványokat tudott volna nevelni a bűntelen országa számára. Ez pedig nem oldja meg a bűn problémáját. Gondoljuk ezt végig.

A jó Isten azt akarja, hogy olyannak ismerjük meg őt, amilyennek kinyilatkoztatta magát Jézus Krisztus által és az ő igéje által. Azt akarja, hogy ismerjük meg irántunk való kimondhatatlan szeretetét, velünk kapcsolatos jó tervét és mondjunk igent rá hittel és bizalommal. Az ő segítségét kérve győzzük le a bűnt és tanuljunk meg szeretni, megbocsátani és másokért élni.

Tehát szükségszerű az, hogy az Isten Fiának az első és a második eljövetelét egymástól megkülönböztessük. Az is lényeges, hogy az első eljövetelének teljesedése bizonyosságot adjon arra nézve, hogy a második eljövetele is ugyan úgy meg fog valósulni, hiszen Isten igéje mindegyiket kijelenti és Jézus is megígérte az ő tanítványainak.

Hogyan várjuk tehát az Isten Fiának a visszajövetelét erre a Földre? Hogyan készüljünk a vele való találkozásra?

Jézus a következőképpen figyelmeztetett a végidőről szóló beszédében: Máté 24,42-44

Az Úr Jézus tehát tolvajhoz hasonlította az ő érkezését, amelyet éber, aktív várakozással vár a ház ura. Nem alszik el, nem feledkezik bele az élet gondja bajába és annak élvezete szerint nem él, hanem azt a munkát végzi, amivel az Isten megbízta őt. Jézus szerint boldog az a szolga, amelyiket az ő urának az érkezése ebben a munkában találja: Máté 24,45-47

 Csak az a hívő ember fogja Isten akaratát teljesíteni az életében, aki megismerte és megszerette az Ő megváltóját, aki felmérte azt, hogy Jézus mekkora árat fizetett az ő megváltásáért a Golgotán. Aki hálából és Isten iránti viszont szeretetből szabadon, örömmel és szeretettel szánja oda magát erre a szolgálatra. Legyen az házi munka, vagy betegek gondozása, szegények segítése, gyerekek nevelése, vagy közösség formálása. Bármilyen tisztességes munkát lehet Isten iránti viszont szeretetből végezni, és ezen kívül a róla való tanúságtételt is vállalni, valamint parancsolatjainak engedelmeskedni.

Azt mondja Jézus, hogy aki szeret engem, az megtartja az én parancsolataimat (János ev. 14,15). Ebből azt érthetjük meg, hogy sokkal fontosabb Krisztus szeretetének megismerése és megragadása, mint bármely ismeret, személy vagy vagyoni tárgy ezen a földön. Pál apostol azt írta, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket”. Mire szorongatta őket Krisztus szeretete? Arra, hogy meghaljanak az önző vágyaiknak és ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Az Isten Fiával való találkozásra való készülés tehát nem készülődés, hanem az iránta való bizalmunknak és szeretetünknek a megújítása. Kérjük az Istentől, hogy újítsd meg a szeretetünket irántad és adj erőt ahhoz, hogy akkor is tudjak szeretni, amikor erre emberileg nem vagyok képesek. Taníts meg megbocsátani, a bántalmakat békével tűrni, az igazságot szelíden, de határozottan képviselni. Taníts meg a félelmeimet legyőzni, és tenni a jót.

Segíts, hogy megtisztíthassam a beszédemet minden kétértelmű vagy csúnya szavaktól. Tisztítsd meg szívemet, hogy azokat el tudjam hagyni, stb. Pl.: Több évvel ezelőtt buszon utaztunk a családommal, és egy fiatal mellé jutott üres hely, így oda ültem. A családom is elhelyezkedett körülöttem. Isten nevét ki sem ejtettük, de azzal, ahogyan beszélgettünk egymással, ez a lány megállapította, hogy valami lelkész féle lehetek, mert ma már a legtöbben nem beszélnek szépen egymással a családban sem.

Hogyan készüljünk a Krisztussal való találkozásra? Jézusnak a tíz szűzről való példázata arra tanít meg, hogy úgy kell várni a vőlegény érkezését, hogy legyen a lámpásunkban és az edényünkben, azaz a szívünkben olaj. Az olaj a Szentléleknek a jelképe. Úgy éljünk tehát, hogy mindenkor közösségben maradjunk Krisztussal a bennünk lakozó Szentlélek által. Ez az olaj. Ez nem fog menni imádság, isten igéjének olvasása és Isten akaratának a teljesítése nélkül senkinek sem.

Az evangéliumokban olvasunk arról is, hogy a menyegzőre menyegzős ruha nélkül nem lehet bemenni. Abban a korban a menyegzős ruhát a király küldte el a vendégeknek. A jó Isten is maga akar felkészíteni minket a vele való találkozásra. Ezért nem a magunk módján kell készülni és várni a mennyei király érkezését, hanem ahogyan erre ő fel akar készíteni bennünket. A saját bűneinkkel és jellemhibáinkkal nem állhatunk meg a nagy király előtt, hanem éppen most van az az idő, amikor a Krisztusba vetett hittel kell megszereznünk azokat a jellemtulajdonságokat, amelyek Jézusnak a jellemtulajdonságai. Ezeket az evangéliumokból és a Biblia más kijelentéseiből ismerhetjük meg, és imádság és engedelmesség által lehet a miénk napról napra. Így érik a búza a búzakalászban, így nemesedik az ember, amikor Krisztussal jár és tőle tanul minden nap.

Mi mondunk igent minden nap minden élethelyzetünkben Krisztusnak, vagy mi magunk tagadjuk meg őt a szavainkkal és a viselkedésünkkel. Az Úr Jézus nem erőlteti senkire sem az ő királyságát, amely igazság, szeretet, öröm és béke lesz a Szentlélek által bennünk és körülöttünk. De minden embert hív és vár a vele való élettel és örömmel teli kapcsolatra. Elküldi a tanítványait ma is, hogy tegyenek tanúságot róla, az Atyának a szeretetéről, és a Krisztusban hívőkkel kapcsolatos jó tervéről, mert kívánatos véget akar adni nekünk. Erről tesznek tanúságot a bibliai jövendölések, erről tanúskodnak az evangéliumok. Akik Jézus második eljövetelét várják, azt a parancsot kapták az Úr Jézustól, hogy szeressék egymást, ahogyan Jézus szerette őket és végezzék azt a szolgálatot a Szentlélek erejéből, amely során emberek megszabadulnak a bűntől és a megkötözöttségeikből, és új életet nyernek a Krisztusba vetett hit által. Köszönöm szépen a figyelmet.     (P. R.)

Felhasznált irodalom:

Szent Biblia, ford. Károli Gáspár, Magyar Bibliatársulat, Bp., 2004.

Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia két kötetben I-II; Makkabi Kiadó, Fel. szerk.: Raj Tamás, Bp. 1993.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése