A keresztények többsége
világszerte dec. 25-én ünnepli Jézus születésének az ünnepét. A Megváltó földre
jövetele, minden ember bűne miatti helyettes keresztáldozata és a halálból való
feltámadása előre jelzi, hogy van feltámadás és van örök élet azoknak, akik
hisznek Jézus Krisztusban és engedelmeskednek az Ő igéinek (vö. Jn 3,16.36). A
napkeleti bölcsek útnak indultak egy égi fényességet látva, hogy megtalálják a
Messiás-királyt. Vajon mi Krisztus megtalálásáért, a saját és mások
üdvösségéért mekkora munkára, áldozatra vagyunk képesek a mindennapokban? Ennek
jegyében vizsgáljuk meg a következő kérdésköröket.
- Valóban, 0 év december 25-én született meg emberként Jézus Krisztus a
földre? Lehet-e tudni születésének valós idejét?
Jézus születésének időpontjára
nézve Lukács evangéliuma 2,1-6-ban arról értesülünk, hogy a Megváltó az idő
tájt született Betlehemben, amikor Augusztus császár rendeletére Quirinius
szíriai helytartó adóösszeírást hajtott végre. Arról a vagyonösszeírásról van
szó, amelyet i.e. 8-ban Augustus rendelt el, de semmit sem tudunk arról, hogy
ez a rendelet mikor érte el Palesztinát, amely akkor római provincia volt. Máté
evangéliuma pedig beszámol a Heródes féle gyermekgyilkosságról, amelyből
megtudjuk, hogy Nagy Heródes még élt, amikor Jézus született, de nem sokkal
azután meghalt. Josephus Flavius
kortárs történetíró részletesen leírja Heródes halálának körülményeit „A zsidók története” című művében. Többek
között említi, hogy a király egyik utolsó rémtette idején Jeruzsálemben
holdfogyatkozás volt. Nem sokkal ezután, húsvét ünnepe előtt Nagy Heródes
meghalt. A csillagászok pontosan meghatározták, hogy Jeruzsálemben a húsvéti
ünnephez közel eső időben i. e. 4. március 12-én volt holdfogyatkozás. Heródes
tehát valószínűleg április legelején halt meg. Számításba kell még vennünk,
hogy Jézust születése után 40 nappal bemutatták a templomban, éppen ez idő tájt
lehetett a napkeleti bölcsek látogatása (utazásuk ugyanis bizonyos időt vett igénybe).
Ezek után történt a menekülés Egyiptomba, ahonnan Heródes haláláról értesülve
visszatérhettek Názáretbe. A felsorolt eseményeknek tehát i. e. 4, április
eleje előtt kellett lezajlaniuk. Ezek az adatok vezetnek el Jézus születési
idejének megközelítő pontosságú meghatározásához, amely i. e. 5 késő őszén
lehetett. Mindezeket számításba véve nehezen képzelhető el, hogy télvíz idején,
dec. 25-én a pásztorok kint legyenek a nyájaikkal a szabad ég alatt, hiszen
Izraelben télen a hőmérséklet éjszakánként a fagypont alá süllyed.
Időszámításunk, amely Krisztus születésétől számítja az éveket, Dionysius
Exiguus (aki 540 és 560 között halt meg) római apát nevéhez fűződik, akinek nem
állt minden adat a rendelkezésére ahhoz, hogy Jézus születésének évét pontosan
meghatározza. Ő Diocletianus 248. évét Jézus Krisztus 532. évének vette.
Számítási hibájából adódik az, hogy az időszámításunk nem esik egybe Jézus
születési évével. Jézus tehát i.e. 5-ben születhetett.
- A Biblia fontosnak tartja-e Jézus
Betlehemben történő születése napjának megünneplését?
Jézus születésének időpontját a
bibliai jövendölések nem jelentették ki. Többek között a Messiás születési
helyére, származására, szenvedésére, helyettes áldozati halálára,
feltámadására, és második eljövetelére vonatkozóan találhatunk a Szentírásban
próféciákat. A Messiás fellépésének időpontját például pontosan megadja a
Dániel könyve (vö. Dn 9,25; Mk 1,15). Jézus születésének időpontját viszont az
Úr nem tartotta fontosnak közölni. Vajon miért? Azért, mert Krisztusnak a
küldetése és a messiási szolgálata a lényeges, Isten Országának a meghirdetése
és az ember megváltása a döntő és nem az Ő születése. A gyermekkoráról is csak
egy rövid epizódot találunk az evangéliumokban, mert nekünk nem egy kisded
Jézust kell követni, hanem a feltámadt és értünk közbenjáró Urat (vö. 1Tim
2,5), aki így szól ma is hozzánk az Ő igéje által: „Jöjj és kövess engem!”
Tehát a Bibliában sem az apostolok, sem az első keresztények nem ünnepelték meg
Jézus születésének napját. A karácsonyi ünnepkör kialakulása későbbi eredetű.
- Miért december 25-26-án ünnepli a
világ a Karácsonyt? Mi a Karácsony szó jelentése?
„Aurelianus római császár a 3. században tisztelője volt a Napistennek,
és ezért bevezette a „Legyőzhetetlen Nap” (latinul: Sol invictus) ünnepét dec.
25-re, az antik számítás szerinti napéjegyenlőség napjára. Ez a 4. században
már olyan népszerű pogány ünnep felkínálta a lehetőséget a keresztények
számára, hogy Jézus Krisztusnak ’az igazság napjának’ (Mal 3,20) és ’a világ
világosságának’ (Jn 8,12) születési ünnepét megüljék. A legrégebbi utalás a
354-ben lezárt ’Vértanúk jegyzékében’ (Depositio martyrum) található a nap
pontos megjelölésével együtt.” A karácsony szó, a keleti keresztény egyház
szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba bolgár közvetítéssel. A bolgár „kracsun”
szó téli és nyári napfordulót jelent, illetve az azok körüli ünnepnapokat. Eredeti jelentése „átlépő”; ezzel a
jelentéssel jutott el a „fordulónap”, „napforduló” mai tartalmáig.
- Ha pogány ünnepből ered, akkor hogyan válhatott a kereszténység egyik
legjelentősebb ünnepévé?
Az előbbiek alapján kiderül az,
hogy karácsony ünnepét a középkori egyház vezette be átnevezve ezzel a
pogányság körében elterjedt ünnepet. Az ókorban a pogány népek Egyiptomban
Ízisz fiának a születését, Babilonban Nimródnak, a „nagy szabadítónak” a
születését ünnepelték ezen a napon. A pogány Rómában pedig Szaturnusz ünnepének
is nevezték, és féktelen kicsapongások között öt napig ülték meg ezt a pogány
ünnepkört Caligula keresztényüldöző császár rendelése szerint, valamint a
„Natalis invicti solis” – a le nem győzött Nap születésnapja is volt. A Nagy
Konstantini milánói rendelet utáni években (i. sz. 313 után) jött létre az
egyházi és állami hatalom összefonódása, amely során az új ünnep is, császári
hatalom által mindenki számára kötelező ünneppé válhatott a római birodalomban
(lásd pl.: Nagy Theodosius császár ediktuma, 380. febr. 27). Krüzosztomosz,
Jézus bátor bizonyságtevője és vértanúja ezt írta 380-ban: „Még tíz éves sincs,
hogy megismertük ezt a napot (karácsonyt).” A középkori egyház azzal, hogy dec.
25-dikét Jézus születésének ünnepévé tette, tulajdonképpen egy pogány ünnep
átnevezésével a pogány tömegek figyelmét Krisztusra, „a világ világosságára”
akarta irányítani. Személyes megtérés nélkül azonban nem lehet pogány tömegeket
az egyházba ilyen módon, császári rendeletre „beemelni”. Abból csak látszat-,
vagy érdekkereszténység lesz.
- Tesz-e említést a Szentírás a karácsonyfáról, honnan ered ez a
szokás?
A Biblia természetesen nem ír semmit
a karácsonyfáról, csak a keresztfát említi, amelyre a Megváltó Jézust
feszítették, aki önként vállalta ezt a kimondhatatlan áldozatot minden ember
bűne miatt, és minden ember helyett, hogy „aki benne hisz el ne vesszen, hanem
örök élete legyen” (vö. Jn 3,16; Róm 6,23). A karácsonyfa állítás szokása
szintén pogány eredetű, amelynek eredete az ókori Babilonba nyúlik vissza.
Babilonban a fenyőfa gyertyákkal az új életre kelt Nimródot, az agyonvert és új
életre támadt istent ábrázolta. Ez a kultusz tehát Babilonból került át a még a
több istenhitet valló, pogány Rómába. Más források szerint a karácsonyfa elődje
a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz
erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot
szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A 18.
század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis
dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni. 1521-ből Sélestat városában
(Elzász), a Humanistenbibliothek in Schlettstadt könyvtárban található az első
írásos emlék a fenyőfa árusításáról. Később a karácsonyfa állítás szokása német
közvetítéssel terjedt el Európa többi országában is.
Magától
értetődik, hogy ennek nincsen köze sem Jézus születéséhez, sem a halálból való
feltámadásához; ez utóbbi viszont minden keresztény ember hitének a középpontja
mind a mai napig (vö. 1Kor 15,17.20).
- Valójában mi volt a Betlehemi csillag?
Kepler 1603 decemberében erre a
számításra jutott: A Jupiter és a Szaturnusz olyan közel került egymáshoz, hogy
egyetlen erős fényű csillagnak látszott. Mindez a halak jegyében történt, amely
Izrael és a Messiás jelképe volt. A Jupiter királycsillag, míg a Szaturnusz
Izrael védőcsillaga volt. Supárban, a híres csillagvizsgáló helyen feljegyezték
ezt a jelenséget, amely i. e. 7-ben tűnt fel, és hét hónapig volt látható. Ez
az elmélet nem valószínűsíti azt, hogy ez lett volna i. e. 5 őszén a betlehemi
csillag, bár sokan ezt gondolják. Az evangélium alapján a csillag
jellegzetessége igen különleges: valószínűleg hosszabb ideig volt látható, a
napkeleti bölcsek előtt haladt, és megállt a betlehemi barlangistálló fölött
(vö. Mt 2,2.9-10). Ilyen csillag nem létezik. A bibliai leírás alapján Isten
fényes angyalainak egy csoportjára lehet gondolni, akiket a bölcsek messziről
csillagnak véltek. Lukács evangéliumából tudjuk, hogy Jézus születésekor
angyalok jelentek meg a nyájat legeltető pásztoroknak, akik az Istent dicsérték
és így énekeltek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az
emberekhez jóakarat” (vö. Lk 2,8-15).
- Létező személyek voltak a három királyok, Gáspár, Menyhért és
Boldizsár?
Máté evangéliuma szerint bölcsek
jöttek napkeletről (vö. Mt 2,1.7), akik valójában ókori értelemben vett
csillagászok voltak. A görög „magoi” azt jelenti, hogy „bölcsek” és nem azt,
hogy „királyok”. Azt, hogy hárman voltak, a Jézusnak vitt háromféle ajándék
(arany, tömjén és mirha) alapján gondolták, és a középkori vallási hagyományból
ismerjük a nevüket, nem a Bibliából. Valószínűleg a „királyok” megnevezéssel
jelezték azt, hogy a Föld minden királyától és uralkodójától hódolat, imádat
jár a Messiás-királynak. Krisztus Urunk azonban csak őszinte, önkéntes alapon
történő imádatot tud elfogadni. Az Isten szeretet (1Jn 4,8), és nem kényszerít
senkit sem hatalmával arra, hogy imádják Őt.
- Honnan tudták a napkeleti bölcsek Jézus születésének helyét és
idejét?
Mivel az izraeliták 70 évig voltak
babiloni fogságban (i. e. 605-535), és mindenki nem tért vissza a Szentföldre,
az ószövetségi irataik, és a héber nyelv is elérhetőek voltak az akkori bölcsek
számára. Ismerhették Bálám próféta jövendölését, aki ezt jövendölte az
eljövendő Messiásról: „Csillag származik Jákobból, királyi pálca támad
Izraelből” (4Móz 24,17). Ha a bölcseknek nem lett volna a kezükben az
ószövetségi iratok egy része, Bálám jövendölésével együtt, akkor hitük sem lett
volna egy csillagnak látszó fényesség után 1200 km-t utazni, és az út
fáradalmait vállalni. Különben is, miért hódoltak volna egy idegen nép
újszülött királyának? A bölcsek pontosan tudták, hogy nem egy közönséges király
született meg Júdeában, hanem a próféták által hirdetett Messiás-király, akinek
az eljövendő uralmával egy új korszak kezdődik majd el. A feltűnt égi jel, csak
megerősítette bennük Isten igéjének hitelességét, megbízhatóságát és igazságát.
- Az izraeliták is pontosan tudhatták azt, hogy a Messiás hol és mikor
születik meg? Miért nem ők mentek elsőként a jászolhoz?
Isten ószövetségi választott népe
évszázadokon át várta a megígért Messiást (jelentése „Szentlélektől fölkent
szabadító”). Jézus földre születésekor azonban az írástudók magyarázatai és
hagyományai elfedték a nép elől az Isten igéjének világosságát. Ez sajnos ma is
így van. A magukat hívőnek valló emberek többsége ma sem ismeri a Szentírást,
de a különböző hagyományokat, vallási tanításokat sokkal inkább. Ez volt az
egyik oka annak, hogy a Messiás születésekor csak egy maradék hívő várta a
Messiás születését (vö. Lk 2,8-18.25-38). A főpapok és írástudók azonban bár
tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni, akinek „származása eleitől
fogva, öröktől fogva van” (Mik 5,2/1), - tehát valóságos isteni személyről van
szó, - mégis, már a születésekor elvetették a szívükben Krisztust, és nem
mentek át Jeruzsálemből Betlehembe (8 km), hogy köszöntsék Őt. Pontosan megmondták
a bölcseknek, hogy hol kell a Messiásnak megszületni (vö. Mt 2,4-6), de ők nem
hittek benne. Ma is vannak, akik ismerik a Bibliát, tanítanak is belőle, de
közülük sokan nem hiszik el, hogy annak igéi Isten ajkáról valók (Mt 4,4); mert
ha elhinnék, akkor engedelmeskednének is neki.
- Jelenleg hol tartózkodik Jézus, és milyen feladatot lát el?
A Biblia szerint Krisztus
jelenleg a mennyben, az Atyánál van, és a mennyei templomban, a szentek
szentjében látja el főpapi és papi szolgálatát a benne hívő népének javára.
Közvetíti imáikat az Atyának, és eltörli azok bűneit, akik megvallották és
megbánták azokat. Akik ennek következtében felmentő ítéletet kapnak tőle, azok
az Ő második eljövetelekor (akár elhunytak, akár még élnek akkor) feltámadásuk,
vagy „elváltozásuk” után az ég felhőin Krisztussal együtt a mennybe ragadtatnak
az angyalok visszatérő seregével együtt. Azt az örömet, békét és romolhatatlan
életet már senki el nem veheti tőlük (Jézus főpapi és közbenjáró szolgálata:
1Tim 2,5; Zsid 7,25; Róm 8,34; 1Jn 2,1; 3Móz 16; Dn 8,14; 9,24; Zsid 8,1-5;
1,3; 2,17-18; 4,15-16; az igazak feltámadása: 1Tessz 4,14-17; 1Kor 15,22-23.51-52;
Jn 5,28-29).
- Amikor eljön Jézus, úgy tudom, az a nap lesz ennek az emberi
történelemnek az utolsó napja. Elképzelhető, hogy a mi generációnkban
bekövetkezhet ez a nap?
Urunk Jézus Krisztus második
eljövetelének időpontját a mennyei Atyán kívül senki sem ismeri (vö. Mk 13,32),
csak annak előjeleit jelentette ki az Isten igéje a Bibliát olvasó és annak
hitelt adó hívő emberek számára. Csak annyit mondhatunk, hogy eljövetele közel
van, és Jézus minden tanítványának jellemben is el kell készülnie a menny
királyával, a Messiás-királlyal való találkozás nagy napjára. Jézus
figyelmezette övéit, és ez ma is áll: „Ti is azért legyetek készen: mert amely
órában nem gondoljátok, abban jön el az Embernek Fia” (vö. Mt 24,42-44; Lk
12,40. 21,34-36).
Minden karácsonyt ünneplő olvasó
számára kívánok sok kegyelmet és tiszta örömöket és békés, boldog, új
esztendőt!
Tisztelettel és
szeretettel: Pongrácz Róbert,
katolikus és egy
protestáns teológiát végzett öt gyerekes édesapa
Felhasznált irodalom:
Szent Biblia, Károli Gáspár fordítása, Bp., 2002; Biblia, Ószövetségi és
Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Bp., 2008; Liturgikus lexikon,
szerk. Verbényi-Arató, Ecclésia, Bp., 114.o., Újszövetségi kortörténet, Dr.
Szatmáry Sándor, Sola Scriptura jegyzetek, Bp., 2008., 34-40. o.; Babilon,
Karácsony, Húsvét, Albert Lüscher (svájci református lelkész), EKE Kiadó,
(1991), 17-25. o.; Jézus élete I., Takács-Vankó, Sola Scriptura jegyzetek, Bp.,
2005., 37-39. o.; Római történeti chrestomathia, tankönyvkiadó, Bp., 1963,
281-282. o.; www.Wikipédia / a karácsony szó etimológiája; karácsonyfa eredete.