- Mit mond a Biblia a halálról és a halottak állapotáról?
A Biblia a halál állapotát egy mély, öntudatlan alváshoz hasonlítja.
Jézus is azt mondta a Jairus meghalt leányáról, hogy: „a leányzó nem halt meg,
hanem alszik.” (Mt 9,24) Lázár feltámasztása előtt pedig így szólt: „Lázár a mi
barátunk elaludt.” (vö. Jn 11,11-13) Krisztus a Jelenések könyvében úgy
mutatkozik be, mint aki halott volt, de íme, él örökkön-örökké, és akinél a
sírnak és a halálnak a kulcsai vannak. (Jel 1,18) Az Úr ezt mondta Dániel
prófétának, az egykori nagy államférfinak: „Te pedig menj el a vég felé, és
nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.” (Dn 12,13) Urunk Jézus
pedig így szólt: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok,
akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijönnek; akik a jót
cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat
feltámadására. (Jn 5,28-29) Az elhunytak tehát alszanak „a föld porában”
egészen a feltámadásig. (vö. Dn 12,1-2; Jób 19,25; Mt 22,29-32)
2. Találkozhatunk-e újra azokkal a
szeretteinkkel, akik már meghaltak?
Akik Jézus második eljövetelekor, az igazak feltámadásakor feltámadnak,
azok találkozni fognak egymással is. (1Tessz 4,14-17; 1Kor 15,22-23; Jer
31,15-16) Azokkal viszont, akik nem lesznek méltók az örök életre, azokkal nem
lesz találkozás, mert ők ezer évvel később támadnak fel az ítéletre, hogy
azután örökre meghaljanak. Ez lesz számukra a második halál. (Jel 20,5-6.14)
3. Mit ír a Biblia a purgatóriumról?
A Biblia egyetlen mondatot sem ír a purgatóriumról, a tisztulás
állapotáról, vagy a „tisztítótűzről”, mert az nem létezik. A „tisztítótűzről”
szóló tanítást a középkori egyház vezette be a Firenzei (1439-1445) és a
Trienti Zsinaton (1545-1563), és ez szoros kapcsolatban áll a kereszténységbe
beszivárgott „lélek halhatatlansága” tanítással. Mindez a Szentírástól idegen
tanítás. Isten Szeretet (1Jn 4,8.16). Ezért nem szükséges Őt „hangolni”,
befolyásolni az elhunytak érdekében. Nincs is értelme, mert akit Krisztus nem
ítél méltónak az örök életre, az azért van, mert az a személy a bűneivel,
önzésével azonosulva halt meg, és a feltámadáskor is ugyan ott folytatná az
emberhez nem méltó életét, ahol halála pillanatában abbahagyta, mert az ember a
jellemét a feltámadásra is magával viszi (Mt 25,21.26.33-46). „A bűn törvényszegés,
a törvény áthágása”. (1Jn 3,4) Ettől viszont az örök életben részesülő igazak
teljesen védve lesznek, mert a Szentírás szerint „nem lesz kétszer veszedelem”.
(Náh 1,9b) A bűn gyalázatos történelme még egyszer nem fog elkezdődni.
4. Ha elkezdődik a halottak
feltámadása, az élők látni fogják azt?
Krisztus második dicsőséges eljövetelekor, akik nem méltók az örök
életre, azok azonnal meghalnak. (Jel 6,15-17; 20,11; 19,11-16) A történelem
folyamán valaha élt igazak pedig feltámadnak. Az akkor élő igazak viszont látni
fogják Krisztus dicsőséges eljövetelét és az igazak feltámadását is. (1Tessz
4,14-17) Akik megszentelődtek és megérik Jézus második eljövetelét, azok teste
el fog változni és hasonlóvá válik Jézus megdicsőült szellemi testéhez, és a szemük
láttára feltámadott igazak testéhez. (1Kor 15,35-57; Fil 3,20-21) Mindez
Krisztus visszatérésének és megjelenésének a dicsőségétől fog végbemenni. (Mt
24,27)
5. Hogyan tapasztaljuk meg azt az
időt, ami a halálunktól a feltámadásunkig tart, érezzük az idő múlását?
Az elhunytak az idő múlását egyáltalán nem érzékelik. Halálukkor lehunyták
a szemüket, a feltámadásukkor olyan, mint hogy ha felébrednének. (Jób 14,12; 19,25-27)
Ezért vágyakozott Pál apostol „elköltözni és az Úrral lenni”, mert a halál
állapotában senki nem érzékel semmit, még az idő múlását sem. (Fil 1,21-23;
2Kor 5,1-10) De jól tudta, hogy az „igazság koronáját” megkapja Krisztustól ama
napon, amikor Krisztus az ég felhőin megjelenik. (2Tim 4,6-8; Tit 1,13)
6. Mi történik azokkal, akik
nem kapnak örök életet?
Akik nem kaphatnak örök életet, azok az ezer éves mennyei ítélet után (Mt
22,11-13; Jel 20,6; Jel 11,17-18) támadnak fel romlandó testben, hogy
meghallják az ítéletet és nem sokkal azután végleg elvesszenek. (Jel 11,18; Jn
3,16; Jel 20,7-9.11-15) Az ő sorsuk a második halál, ami végérvényes
megsemmisülést jelent; „olyanok lesznek, mintha nem lettek volna”. (Abd 1,16) A
pokolról szóló középkori tanítás, az örök szenvedés tana nincsen benne a
Szentírásban, és Isten tökéletes erkölcsi lényétől is távol áll, hogy emberek
szenvedjenek végtelen korszakokon át. A „kínoztatnak éjjel és nappal örökkön
örökké” (Jel 20,10) megjegyzésben az „örökkön örökké” kifejezés teremtményre
vonatkozóan azt jelenti, hogy amíg az élete tart. A magyarban is használunk
hasonló szavakat, amikor például azt mondjuk, hogy: „örökre neked adom”. A
Károli fordításnál a „pokol” kifejezés annyit jelent, mint „sír”, „sírgödör”,
„alvilág”, és a Jelenések könyvében megszemélyesítve szerepel. A tűznek tava a
második halált jelenti, tehát jelképről van szó. (Jel 20,14-15; 21,8)
7. Kivel találkozik a feltámadott
ember először?
Az igazak feltámadásakor a feltámadt ember az őrzőangyalával és a
megváltójával, Krisztussal találkozik először. Isten angyalai összegyűjtik a választottakat
az ég egyik szélétől a másik széléig, és Krisztushoz, a menny királyához
kísérik őket (Mt 24,31). Ott találkozni fognak a szeretteik közül azokkal, kik
szintén részesültek az igazak feltámadásában és azokkal, akik élve érték meg
Jézus második eljövetelét. Az elhunyt és feltámadt gyerekeket angyalok viszik
édesanyjuk karjaiba. (Mt 19,14; Jer 31,15-16) És az Isten letöröl az ő
szemeikről minden könnyet. (Jel 21,4)
8. Milyen testben támadnak fel azok,
akik örök életet kapnak?
Akik örök életet kapnak, azok romolhatatlan, szellemi testben támadnak
fel, amely hasonló lesz a feltámadt Krisztus testéhez, s amelyről Pál apostol
is részletesen írt a Korintusiakhoz írott első levelében. (1Kor 15,20-28. 35-57)
A feltámadt ember nem betegszik meg és a teste nem lesz alávetve az öregedés és
elmúlás törvényszerűségeinek, mert „ez a romlandó test romolhatatlanságba
öltözik, és e halandó halhatatlanságba”. (1Kor 15,54)
9. Tehetnek-e valamit az itt
maradottak az eltávozott lelki üdvösségéért?
A Biblia tanítása szerint „az itt maradottak” semmit sem tehetnek az
elhunytakért, de erre nincs is szükség, mert az Atyánál és Krisztusnál senki
sem szereti jobban őket. (Jn 3,16) Az Úrnak gondja van az övéire (Lk 20,37-38) és
ebben a hitben megnyugodva beszélgethetünk Istennel azokról, akiket szerettünk
és ezután is szeretni fogunk. Az elhunytjaink végső sorsa a megváltó Krisztusnak,
az irgalmas és igazságos bírónak a kezében van. Minden ember végső sorsa fölött
az utolsó szót Krisztus fogja kimondani. (Jn 5,22; Mt 25,31-45) Természetes az,
hogy elhunytjaink sírját gondozzuk, és élő virágot helyezünk rá.
10. Csak az igazak feltámadásáról, és
ezer évvel később a kárhozatra méltók feltámadásáról szól a Biblia?
Szó van az Írásban még részleges feltámadásról is. Ez azt jelenti, hogy
Jézus második eljövetele alkalmával az igazak feltámadásakor az üdvözülendőkkel
együtt néhány kárhozatra méltó is feltámad romlandó testben. Ők meglátják
Krisztus hatalomátvételét és uralmának valóságát, és azonnal meghalnak a
második feltámadásig. Ilyen személy lesz például a főpap és a zsidó főtanács
több tagja, azok, akik Jézust halálra ítélték, mivel ezt Krisztus nekik előre
megígérte (vö. Mt 26,64; Dn 12,1-2).
11. Mit kell tennünk azért, ha el
szeretnénk nyerni az örök életet?
Jézus mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az
egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) „Aki hisz a
Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az
Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) A Krisztusba, mint Isten Fiába és személyes
Megváltómba vetett hit és bizalom, valamint az Ő szavának való engedelmesség
által van örök életem. Ez az örök élet feltétele mások számára is. Mindez az
Atya és Krisztus iránti viszont szeretetből történik az Isten Lelkének ereje
által.
A szentírási idézeteket Károli Gáspár Bibliafordításából vettem.
Tisztelettel és szeretettel: Pongrácz Róbert
