Magyar nép, nemzeti oldalon az egyik közismert és sokak által nagyra becsült művészettörténész[1] előadásában, valamint egy vele készített interjú során ismételten elhangzott az a gondolat, hogy a názáreti Jézus az izraeliták számára Messiás, nekünk és minden más nemzet fiai számára viszont egyetemes Megváltó. Messiást csak a zsidó nép várt, ez csak rájuk vonatkozik, de ők nem vártak egyetemes megváltót. Nagyjából ez a gondolat lényege, ami elhangzott, amennyiben jól értem az előadó mondanivalójának, üzenetének ezt a részét.
Ebben az írásomban arra vállalkozom, hogy egyedül a
Szentírás és a józan ész megfontolása alapján helyes választ adjak arra,
hogy az egykori választott nép fiai ténylegesen csak messiást vártak-e, vagy
megváltót is, és hogy a messiás és a megváltó fogalma milyen kapcsolatban áll
egymással a Biblia szerint.
1. Mit jelent a messiás kifejezés?
Az előbb említett előadónak igaza van abban, hogy csak a
zsidó nép várta a messiást, hiszen a messiás héber szó, azt jelenti,
hogy „Isten Lelkétől felkent szabadító”. Ez görögre fordítva Krisztos, magyarul
pedig Krisztus jelentéssel került be az Újszövetségbe a názáreti Jézus
nevéhez kapcsolódóan. Másrészt az Ószövetségben több messiási jövendölést is
találunk, amiről látni fogjuk, hogy ezek elsősorban megváltóra vonatkozó
kijelentések. Tehát az egykori választott nép körében hangzottak el, és lettek
írásba foglalva az Isten Fia megtestesülése előtti évszázadokban.
2. Milyen messiást, szabadítót vártak a
zsidók, és ezzel szemben mi volt megírva a prófétáknál?
Az említett előadónak tehát igaza van abban, hogy a zsidók
(az Úr Jézus fellépésekor) messiást vártak. Rögtön hozzá kell tennem,
hogy nem az Ószövetségben megjövendölt messiást várták, hanem a vallási vezetők
által óhajtott és a római elnyomás igája alóli politikai szabadítót vártak,
olyant, amilyent ők szerettek volna.
Tehát Jézus korában a zsidó nép többsége nem azt a messiást
várta, akit évszázadokon át megjövendöltek a próféták, és ami az Ószövetségben
meg van írva. Az Ószövetségben levő messiási próféciák és a Jézus korabeli
zsidóság nagyobb részének messiásképe nem esett egybe, nem volt azonos
egymással. Mivel a hagyományukat követve, fokozatosan eltávolodtak a próféták
írásaitól, emiatt a bennük levő messiáskép is módosult, megváltozott. Végül
pedig, amikor Krisztus eljött, kevesen ismerték fel Őt. Ha alázattal kutatták
volna az Írásokat, akkor Krisztust is felismerhették volna, mert Jézus szerint
például Mózes is őróla írt[2].
3. Mi történik akkor, ha a Szentírás
helyett nagy tanítók magyarázatát tesszük meg az üdvösségünk mércéjének?
A korabeli vallási vezetők eltávolodtak az Isten által
ihletett szent iratoktól, és emberi hagyomány, álláspont került előtérbe; az
ószövetségi iratok helyett azok értelmezéséhez és magyarázatához kezdtek
igazodni. Ennek nyomán alakult ki később a Babiloni és a Jeruzsálemi Talmud.
Jézus korában ez még nem volt írásban rögzítve, de már sok tekintetben
érvényesült az izraelita hitélet gyakorlatában. Ezek tetten érhetők Jézusnak a
farizeusokkal folytatott vitájában. Az Úr Jézus folyamatosan az ószövetségi
írásokra irányította a farizeusok figyelmét, „mint van megírva, hogyan
olvasod?” (Luk 10:26; Ján 10:34), vagy egy másik helyen így szólt, „sohasem
olvastátok az Írásokban?” (Márk 2:25; Máté 21:42). Ha Isten Igéje
helyett emberi mércéhez kezdjük szabni a hitéletünket, máris letértünk az
üdvösség útjáról, mert a mérték maga Krisztus és az Ő szent Igéje. Ő maga
is, és az Ő Igéje is igazság[3].
És nem adatott más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk[4]. Ha
pedig vak vezet világtalant, mindketten gödörbe esnek, Jézus szerint[5]. Ezért
„testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb
ítéletben lesz részünk”[6]
– figyelmeztet minket Jakab apostol az ő levelében, ezért nagy felelősség vagy
éppen felelőtlenség valamennyi tanító számára a jó Istentől felállított mércén
változtatni, és másokat is ebbe az irányba tanácsolni.
4. Meg volt-e írva az ószövetségi
prófétáknál, hogy az eljövendő messiás egyben egyetemes megváltó is lesz? Erre a kérdésre határozott igennel
helyes válaszolni, amit az alábbiakban igazolni is fogok a Bibliából.
Először is, a próféták által megígért messiás (megváltó) asszonytól
születik, tehát emberfia lesz[7].
Ezek után pedig nemcsak az volt megírva, hogy Ábrahám magvában nyer áldást a
Föld minden nemzetsége[8],
és nemcsak az, hogy Júda törzséből fog származni[9], és ezen
belül Dávid király leszármazottja[10]
lesz, hanem az is meg volt jövendölve, hogy isteni lény[11] lesz,
és hogy a népek világossága lesz, tehát a küldetése egyetemes lesz,
nem csupán az egykori választott nép messiásaként érkezik!
Ézsaiás próféta így jövendöl a megváltóról hétszáz évvel Jézus megtestesülése
előtt.
„Íme a szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet
lelem. Lelkemet adtam belé, törvényt hirdet a népeknek… Nem pislog, és
nem reped meg, míg érvényt nem szerez a törvénynek a földön.[12]Tanítására
várnak a szigetek. Én, az Úr hívtalak el igazságban. Fogom a kezedet,
megőrizlek, és általad leszek szövetségben a néppel, és világosság leszel a
nemzetek számára. Hogy megnyisd a vakok szemét, hogy kihozd a tömlöcből
(börtönből) a foglyokat és a fogházból a sötétben ülőket… A régiek íme
betejesedtek, és most újakat hirdetek; mielőtt megvalósulnának, tudatom
veletek.” (Ézs / Iz 42:1-9)
Ézsaiás próféta könyvének 49. fejezetében az eddigieknél is világosabb
kijelentéseket találunk az eljövendő messiás küldetésének egyetemességére
nézve. „Így szól: Kevés az, hogy szolgám légy Jákob nemzetségeinek
megépítésénél és Izráel megmentettjeinek visszahozásánál. A népeknek is
világosságul adtalak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen!”[13] (Ézs
49:6)
Ezekből a sorokból is látszik, hogy a Messiás küldetése egyetemes, a
népekhez, nemzetekhez szól, és nem lankad, nem roppan össze, amíg az egész
Földön meg nem szilárdítja Isten (örök erkölcsi) törvényét, az igazságot. Ez
bizony nem csupán egy nemzetnek adott messiási ígéret, és semmiképpen nem esett
egybe a Jézus korabeli vallási vezetők messiási elképzelésével. Jézus is
megerősítette önmagára nézve, hogy Ő a világ világossága mindenki számára.
„Én vagyok a világ világossága, aki (tehát bárki) engem követ, nem járhat
sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” (Ján 8:12) A
Krisztus-követők pedig minden nemzetből, nyelvből és ágazatból valók[14], és nem
egy testi leszármazás szerinti nép fiai. Miért? Azért, mert a Krisztushoz való
kapcsolódás első lépése az Ő Igéjébe vetett hit és bizalom által[15]
kezdődik el, és a Szentlélek általi újjászületés[16] révén
valósul meg, nem pedig bármely néphez való tartozás által.
Már Máté evangéliumának első fejezete ezt a témát világosan
kifejti.
-
Jézus
Krisztus Dávid Fia, Ábrahám fiának nemzetségéből való; Máté 1:1
-
Jézust,
aki Máriától született, azt Krisztusnak (azaz Messiásnak) hívták;
Máté 1:16
-
József,
Máriának a férje, aki Dávid házából való volt, éjjel álmában intést kapott az
Úr angyalától.
„József, Dávidnak Fia, ne félj
magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, az a Szent
Lélektől van. Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét
bűneiből.” (Máté 1:20-21)[17]
Ebből a két Biblia-versből megérthetjük, hogy Jézus[18]
Istentől felkent szabadító, tehát Messiás, aki az Ő népét fogja megszabadítani
a bűnösségétől! Márpedig, ha bűntől szabadít meg, akkor Megváltó, és Üdvözítő
is ugyanakkor. A bűntől és a haláltól való szabadítás csakis megváltás
által és a Megváltó Jézus által ment végbe az Ő helyettes áldozati halála
révén.
Amikor az agg Simeon a kis Jézust az ölébe veszi,
akkor hálát ad azért, hogy a szemei látták Isten üdvösségét (Krisztust),
amelyet készített az Úr minden ember szeme láttára, világosságul a nemzetek
megvilágosítására. Jézus anyjának pedig azt mondta, hogy a gyermek „Sokak
elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene
mondanak. Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai
nyilvánvalókká legyenek.” (Luk 2:34-35) Mindezekből nyilvánvaló, hogy a
megszületett Jézus a nemzetek világosságára lesz, jel lesz, akinek
Izráelben sokan ellene mondanak, megtagadják Őt, elvetik, ezért sokak
elesésére lesz Krisztus, mert azok elvesznek[19], de a
benne hívők számára a feltámadásukra lesz. Az, hogy Máriának a szívét tőr járja
át emiatt, ez egyértelmű prófécia arra nézve, hogy Jézus anyja is szenvedni fog
az ő fiának, Krisztusnak az elvettetése miatt. Tehát utalás történik a megváltásra,
és a Megváltóra is ugyanakkor.
6. A bűntől való megváltás fontosabb
lépesei
A bűntől való szabadítás azonban nem csupán a megváltói
áldozat által megy végbe, hanem Jézusnak, mint a Mennyben értünk közbenjáró
papnak és főpapnak a szolgálata által is, amelynek során elküldi a benne hívőknek a Szentlelket. A
tanítványok pedig a Krisztusba vetett hit és a Szentlélekkel való belső
együttműködésük által imaküzdelemben és az Isten Igéje iránti engedelmességben[20],
önmaguknak, az önzésüknek meghalva élnek Krisztus által, és lépésről lépésre
győznek Isten segítségével a bűnösségük fölött. A bűntől való szabadítást Jézus
viszi végbe, de a tanítványnak is akarnia kell ezt. Az üdvösség Isten és az
ember kölcsönös együttműködése révén valósul meg. Krisztus a hit szerzője
és bevégzője is (Zsid 12:2), Ő az Úr és a király, de a hivő tanítványnak
engednie kell Isten hívásának, szavának (Ján 14:23), ahhoz, hogy a tanítvány
lépésről lépésre a jellemében Krisztushoz hasonlóvá[21] váljon.
A megváltás döntő mozzanata megtörtént a golgotai áldozatban, de szükséges az
újjászületés és a megszentelődés is, amelyet Krisztus végez el a szívünkben és
a jellemünkön a Szentlelke által. A megváltás utolsó akkordja az lesz,
amikor az Úr Jézus hamarosan visszatér az őbenne hívőkért erre a Földre nagy
hatalommal és dicsőséggel. Ezért mondta a tanítványainak, hogy akkor
„emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelített a ti megváltásotok” (Luk
21:28), tehát a megváltás utolsó mozzanata a halálból való feltámadás, és
az élő, elváltozó[22]
igazakkal együtt történő elragadtatás lesz a hívőkért érkező Krisztussal együtt
a mennyei Jeruzsálem felé.
7. Kiolvasható-e az ószövetségi messiási
jövendölésekből, hogy a Messiás a vétkeinktől fog megszabadítani, megváltani az
Ő szenvedése és halála árán?
Erre is határozott igennel kell válaszolnom, a bibliai
kijelentések alapján.
Ezt írja ezzel kapcsolatban Ézsaiás könyvének 53.
fejezete, „Jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi
vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk
legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok
eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az Úr őrá vetette
mindnyájunk vétkét… Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki
gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a
büntetés?”
Ez a szentírási szakasz egyedül a megváltó Jézus Krisztus
személyében és szenvedéstörténetében teljesedett be. Az Úr szolgájáról szóló jövendölés
más senkire nem vonatkoztatható a történelem személyiségei közül, mert senkit
nem szúrtak át a vétkeinkért, csak Jézust, és senkire nem nehezedett a világ
bűnössége, csak Jézusra, a bűnösségért Ő vállalta ártatlan Bárányként[23],
bűntelenül a büntetést (mivel nem volt személyes bűne egyáltalán), és ezzel
helyettes áldozattá lett, hogy minket megváltson és üdvözítsen.
Az evangéliumi leírások szerint Jézus megtisztította a
jeruzsálemi templomot, azaz kiűzte a kereskedőket, a pénzüket a földre
szórta, a galambárusokat is kiutasította onnan. Többek között ezért is fogtak
össze ellene a főpapok és a vének, kérdőre vonták, hogy milyen hatalommal teszi
ezt. Végül pedig Jézusnak a koncepciós perében is előhozták ezt az esetet,
hamis tanúk által megváltoztatták Jézus szavait, és ilyen módon vádolták Őt[24]. Ezzel a
69. zsoltár tizedik verse szó szerint teljesedett be[25],
amit Dávid ezer évvel az esemény előtt írt le a Szentlélek sugalmazására, mint
próféciát. Tehát Krisztusnak szenvednie kellett azért, mert a messiási
küldetését teljesítette a mennyei Atya akarata szerint, és ez már korábban meg
volt írva róla az Ószövetségben.
Dániel próféta is jövendölt arról, hogy ki fogják irtani a Messiást, és
senkije sem lesz (Dán 9:26), azaz erőszakos halállal ölik meg, és
teljes elhagyatottságba fog kerülni. Jézus személyében ez is beteljesedett, aki
így kiáltott fel a kereszten. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
(Máté 27:46) Éppen így kezdődik a 22. zsoltár[26],
amelynek valamennyi sora Krisztus szenvedéstörténetében az Ő halálával
beteljesedett. Ezt a zsoltárt is Dávid király írta, ugyancsak a Szentlélek
sugalmazására.
Természetesen a fenti bibliai érvelés csak azoknak mérvadó,
akik nem feltételezik, hogy a Biblia szövegén változtattak volna bármit is az
elmúlt évszázadok alatt.[27]
Némelyeknek könnyebb elfogadni a Biblián kívüli apokrif iratokat,
hagyományt, sem hogy szembe tudnának nézni azzal a ténnyel, miszerint a teljes
Biblia Istentől származó kinyilatkoztatás, amelynek útmutatása elegendő
minden ember üdvösségére. Nem szükséges más hagyományra vagy forrásokra
támaszkodni, ha valami egyértelmű a Biblia belső összefüggése alapján. És
főként nem bölcs dolog Isten Igéjével ellentétes tanításra hagyatkozni, és
ennek következtében az üdvösség útjáról letérni, amikor a jó Isten gondoskodott
az Őt kereső és Krisztust szeretni és szolgálni akaró embereknek tiszta
forrásról, és ez Isten Igéje, a teljes ó- és újszövetségi Szentírás.
Isten igéje hétszeresen van megtisztítva mindenféle salaktól; így vall önmagáról a Biblia.
„Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban
megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.” (Zsolt 12:7)
„Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti
azt.”[28] (Zsolt
119:140)
„Atyám, a te Igéd igazság!” (Ján 17:17) – mondta
Jézus. „Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.” (Zsolt 33:4)[29]
Minden kedves olvasónak kívánok jó egészséget, Isten Igéjének
megértését, valamint isteni bölcsességet és áldást!
2022. 02. 02.
Tisztelettel és szeretettel a pusztámból:
Pongrácz Róbert
Felhasznált irodalom
Biblia, az ószövetségi és újszövetségi Szentírás, Szent István
Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Bp., 2005
Biblia, Istennek az Ószövetségben és az Újszövetségben adott
kijelentése a teljes Szentírás, ford. Károlyi Gáspár, újonnan revideált kiadás,
Veritas Kiadó, 2021
Szent Biblia, azaz Istennek az Ó
és Új Testamentumában foglalt egész Szent Írás, magyar nyelvre fordította
Károlyi Gáspár, Magyar Bibliatársulat, Bp., 2004.
Ó- és Újszövetségi Szentírás a
Neovulgáta alapján, Szent Jeromos katolikus Bibliatársulat, Bp., 2017.
[1]
A művészettörténész úrnak a neve nem lényeges, mert „nem a pacsirta fontos,
hanem a dal”, és ebben a tanulmányomban is eszmére, gondolatra adok
választ, és nem személyeket támadok. Az Újszövetség szerint minden embert
tisztelnünk kell (1Pét 2:17), a felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint
önmagunkat (Máté 22:39; 3Móz / Lev 19:9-10, 18), isteni parancs. És ha netán
ellenfeleim lennének, azokat is áldanom kellene, és imádkoznom értük (Máté
5:44), mert az Úr Jézus, az én Megváltóm erre tanított engem. Ennek
megfelelően tisztelni és szeretni akarom azokat is, akik más elven vagy
meggyőződésen vannak, mint én!
[2]
Ján 5:39, 46-47
[3]
Ján 14:6 és 17:17
[4]
Apcsel 4:12
[5]
Luk 6:39
[6]
Jak 3:1; Károlyi G. újonnan revideált fordítása szerint, Veritas Kiadó, 2021.
[7]
Lásd ehhez az ősevangéliumot, az első emberpárnak adott ígéretet, amit
Isten a kígyó mögött álló kísértőnek mondott el: „Ellenségeskedést szerzek
közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magja között, ő (a
héberben hímnemű, tehát a megváltóra vonatkozik és nem az édesanyjára!) a
fejedre tapos, te pedig a sarkába marsz.” 1Móz / Ter 3,15 (a pontosított
fordítás szerint)
[8]
1Móz / Ter 22,18; Gal 3,16 = ez a mag pedig Krisztus, - Pál apostol
szerint.
[9]
1Móz / Ter 49,10: „Nem távozik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca
térdei közül, míg eljön Siló, akinek engednek a népek.” A Zertz
kommentár erről a bibliaversről többek között ezt írja: „Némelyik kommentátor
messiási értelmet tulajdonít e szavaknak.” A „népek”-et viszont „Izráel
törzseiként” értelmezi. Ebből is lehet érzékelni, hogy az értelmezés mennyire
eltér a bibliai szöveg értelmétől, de a Genezis (Teremtés) könyvének szövegéhez
mégsem mertek hozzá nyúlni, azon módosítani. (vö.: Hertz, dr., a brit birodalom
főrabbija, Mózes öt könyve és a Haftárák, héber szöveg, magyar fordítás és
kommentár, I. Genezis, Bp, 1984; 407. o.)
[10]
A Messiás Dávid király leszármazottja lesz; 2Sám 7:12-13, 16; Máté
1:1; Luk 1:31-33, 37; Róma 1:1-3; Jel 22:16; Ézs / Iz 11:1-5; „És
származik egy vesszőszál Isai (Izáj nem más, mint Dávidnak az apja) törzsökéből,
és gyökereiből egy hajtás növekedik”; valamint lásd az ezzel a témával
kapcsolatos tanulmányomat, http://szentiras.net/blog/jezus-krisztus-partus-herceg-vagy-david-fia
[11]
Mik 5:1, „származása eleitől fogva, öröktől fogva való”; Ézs 9:6-7.
[12]
A Szent István Társulat katolikus Biblia-fordítása szerint az Izajás próféta
könyve 42. fejezetének 4. verse ilyen módon szerepel, „nem lankad el, sem
kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására
várnak a szigetek.” Ebből is látszik, hogy egyetemes a Messiás küldetése.
[13]
A Kálvin Kiadó protestáns Biblia-fordítása így adja vissza az eredeti szöveget.
„ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákob törzseinek helyreállításában és a
megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává
teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.” (Ézs 49:6; Biblia, Magyar
Biblia-társulat, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Bp.;
2020)
[14]
Máté 28:18-20; Jel 7:9
[15]
Ján 7:38
[16]
Ján 3:5-7
[17]
Biblia, ford. Károlyi Gáspár; újonnan revideált kiadás, Veritas Kiadó, 2021
[18]
Jézus nevének jelentése „Isten megszabadít”
[19]
A Bibliában az „elveszés” általában az örök elveszést, a kárhozat halálát
jelenti. Lásd például Ján 3:16
[20]
Az Isten Igéje iránti engedelmességben, például bűnbánatban, a vétkeink
megvallásában, a bűntől való elfordulás elhatározásában, hitben és az Isten
erejének elnyerésében stb.
[21]
A „keresztény” azt jelenti, hogy krisztusi, Krisztushoz hasonló;
lásd ehhez Ján 15:5; Máté 11:28-30; Ján 3:36. „Aki hisz a Fiúban, örök
élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja
marad rajta.” Gal 5:22-25; Fil 2:5
[22]
Elváltozás = az Úr Jézus megjelenésének hatására az élő igazak, akik
addig nem halnak meg, a testükben elváltoznak Jézus dicsőséges testéhez
hasonlóvá, mert ez a bűntől elváltozott „hústest” nem örökölheti ebben a
formájában Isten országát; 1Tessz 4:13-17; 1Kor 15:35-55
[23]
Pilátus előtt nem válaszolt az Őt vádoló főpapok és Írás-tudók vádjára, mert
helyettünk állt ott. „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta
meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt
nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Máté 27:11-14; 26:62-63; Ézs 53,7)
[24]
A hamis tanúk egyike Jézus perében ezt mondta. „Ez azt mondta: leronthatom
az Isten templomát, és három nap alatt felépítem azt.” Pedig Jézus nem ezt
mondta, hanem a következőt. „Rontsátok le a templomot, és harmadnap
alatt megépítem azt.” Habár ezeket Jézus a saját testének templomára nézve
mondta, ami beteljesedett, mert megölték Őt (lerontották ezt a templomot), de Ő
harmadnapra feltámadott (tehát fel is építette azt), mégis, a jeruzsálemi
templomban mondta el a templomtisztítás után, ezért a júdeaiak erre a templomra
gondoltak.
[25]
Zsolt 69:10; „Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te
gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.” (Ján 2:17)
[26]
Zsolt 22:1-2
[27]
Azoknak, akik úgy vélik, hogy a Biblia szövegén számos helyen módosítottak vagy
torzítottak, azoknak ajánlom az ezzel a témával is kapcsolatos tanulmányomat, http://szentiras.net/blog/jezus-krisztus-partus-herceg-vagy-david-fia
[28]
A Károlyi-fordítás szerint; de szép a Szent István Társulat fordítása is,
„Kijelentésed tiszta és igaz, azért kedves szolgád szemében.” (Zsolt 119:140)
[29]
A Szent István Társulat Katolikus Biblia-fordítása szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése