Jézus születésének a történetét sokan ismerjük a templomi
vagy iskolai pásztorjátékok előadásaiból, esetleg filmen is láttunk róla
valamilyen feldolgozást. Mégsem biztos, hogy az evangéliumi leírásokhoz hűen
ismerjük annak minden részletét, hogy mi is történt valójában több mint 2000
évvel ezelőtt. És bizonyára ennél még kevesebben vannak azok, akik értik és
hiszik is, hogy Jézus miért jött el közénk erre a Földre. Amennyit ebből a
témából megértettem, én is csak annyit tudok elmondani önöknek. Mindenkit arra
bíztatok, hogy olvassa el Máté evangéliumából a 2,1-14, és Lukács szerint a
2,1-20-ig terjedő szentírási szakaszt.
Az evangéliumi leírások közül Máté és Lukács evangélista
tudósít Jézus születésének történetéről és gyerekkorának egy-két mozzanatáról. Az
evangélium tanúsága szerint a Betlehemben születő megígért gyermeket a prófétai
jövendöléseknek megfelelően, Jézusnak kellett nevezni, mert ő szabadítja meg
népét annak bűneiből (Mt 1,21). Tehát az Isten Fia már a nevében is hordozta a
küldetését, amiért erre a világra jött. Jézus neve azt jelenti, hogy „Isten
megszabadít”. Mitől szabadít meg? A bűntől és az örök haláltól, mert a bűnért a
halál a fizetség (Róm 6,23; Jel 2,11). A
teremtő Isten pedig nem akarja, hogy a bűnös ember a bűnei következtében örökre
elvesszen, hanem azt akarja, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére
és üdvözüljön, megszabaduljon, örök élete legyen. A jó Atya a mi üdvösségünkért
küldte el Fiát, Jézust, aki emberré lett, miközben ezzel együtt Isten Fia
maradt.
Az evangéliumi leírások alapján a következő néhány szempont
tűnt fel a számomra. Az első, hogy bölcsek (görögül „magoi” = csillagászok) érkeztek napkeletről, - tehát nem királyok,
- minden bizonnyal Babilonból, ahol a zsidók hetven évet voltak fogságban, ahol
Jézus születése idejében is élhettek nagyobb létszámban izraelita közösségek. Ennek
következtében az ószövetségi könyvekből a messiási jövendölések is elérhetőek
voltak a számukra. Nem tudhatjuk, hogy hány bölcs érkezett, csak a háromféle
ajándékból következtettek arra, hogy hárman voltak. A nevüket sem közli a
Szentírás, azt csak a hagyományból ismerik az emberek. Feltűnt számomra, hogy
ezek a bölcsek több ezer km-t tettek meg azért, hogy láthassák a zsidók
újszülött királyát; minden bizonnyal tudták, hogy messiás-királyról van szó,
különben nem keltek volna útra, amely igen hosszú és fárasztó lehetett abban az
időben. Egy távoli, nagyobb nemzet bölcsei és polgárai voltak, miért érdekelte
volna őket egy kis júdeai király születése, ha csak nem ő a megígért szabadító.
Amikor megérkeztek, így szóltak Heródeshez: „Hol van a zsidók királya, aki
megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten és azért jöttünk, hogy
tisztességet tegyünk neki.” (Mt 2,2) Csak azért keltek volna útra, mert láttak
egy csillagot, vagy ahhoz hasonló fényes égi jelet, amely Izrael felé tartott?
Ha nem tudták volna pontosan, hogy mire vonatkozik és mit jelent az égi jel,
egészen biztosan otthon maradtak volna. A rövid beszámolójukból kitűnik, hogy
az égi jel a messiás születését jelezte. A messiás születéséről, annak
ígéretéről pedig csakis a bibliai iratokból értesülhettek, mert kizárólag itt
olvasható ennek az égi jelnek a jelentése és nagy horderejű jelentősége. Ők
látni akarták az újszülött királyt és hódolni akartak előtte, mert az égi jel
igazolta, hogy az egykor megírt bibliai jövendölés beteljesedett, a
messiás-király megszületett. Erről így olvashatunk Mózes negyedik könyvében:
„Csillag származik Jákobból, királyi pálca (jogar) támad Izraelből.” (4Móz/Szám
24,17). Az evangélium egy másik messiási próféciát is említ: „Íme, a szűz fogan
méhében és fiút szül, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti:
velünk az Isten.” (Mt 1,23; Ézs/Iz 7,14) Azt nem tudhatjuk, hogy ezt a
jövendölést ismerhették-e a bölcsek vagy sem. Tény az, hogy ez a prófécia
hétszáz évvel Krisztus földre jövetele előtt kimondja, hogy a messiás
(=Szentlélektől felkent Szabadító) olyan személy lesz, aki által, és akinek a
személyében „velünk az Isten”. Ebből a próféciából is tudniuk kellett volna a
főpapoknak és az írástudóknak, hogy Jézus isteni lény és nem csak annak mondja
magát. Az Immánuel név nincsen ellentmondásban Jézus nevével, mert a két név
jelentése kiegészíti egymást: Isten úgy tud megszabadítani minket, hogy közben
velünk és értünk van itt közöttünk.
A másik szempont, amire felfigyeltem, hogy Izrael népének és
a többi népeknek is csak a „maradéka” volt készen arra, hogy örömmel fogadják
az Úr Jézus születésének a hírét. Izrael népe körében is csak az egyszerű
pásztorok, ezenkívül Mária és József, az igaz és istenfélő Simeon, valamint
Anna prófétaasszony bizonyultak alkalmasnak arra, hogy az évezredek óta
megígért messiás király születésről személyesen is hírt kapjanak, és őt
kisgyerekként láthassák. Az egyszerű
pásztoroknak az Úr angyala jelent meg dicső fényességben, és a többi angyalok
dicséretét és énekét is hallották (Lk 2,8-15). Személyes kinyilatkoztatást
kaptak arról, hogy Dávid városában, Efrata Betlehemében megszületett az
Üdvözítő, aki Szentlélektől fölkent szabadító és Úr. Ezek az egyszerű, tanulatlan
emberek valamit megértették abból, hogy az Isten által megígért Megváltó született
meg Betlehemben, és ennek jele az, hogy egy gyereket találnak pólyába takarva
és jászolba fektetve. Ők tudták, hogy ez a gyermek a megígért messiás, mert az
angyal elmondta nekik. Az összes többi Betlehemben tartózkodó embernek fogalma
sem volt arról, hogy a városukban ki született meg és milyen körülmények között
van ott a szomszédságukban. Krisztus első tanúságtevői tehát az egyszerű
pásztorok voltak. A teremtő Isten ma is egyszerű tanúságtevőket választ ki
arra, hogy az evangéliumot képviseljék, mert őket nem rontotta meg sem a
hatalom, sem a pénz szeretete, és elismerésért sem áhítoznak. Ezzel szemben a
Jézus korabeli vallási vezetők az életvitelükkel teljesen alkalmatlanná tették
magukat arra, hogy Krisztust befogadják. Bár Heródes parancsára Mikeás
könyvéből pontosan meg tudták mondani, hogy a messiás király Betlehemben kell,
hogy megszülessen, ami Jeruzsálemtől, - azaz a saját tartózkodási helyüktől - 8
km-re volt, mégsem indult el egyikük sem, hogy köszöntse az újszülött királyt.
Tehát Jézust kezdettől fogva elvetették a szívükben, mert nem hittek benne, és
mert nem az Isten leírt szavára hallgattak, hanem emberi vélekedésekre,
hagyományokra hajlott a szívük. Az isteni igazság biztos mércéjét emberi
mércével cserélték fel. Sok évszázad történelme tanúsítja, hogy sajnos
voltak és ma is vannak olyan vallási vezetők, akik a mindenkori politikai
hatalomhoz való viszonyukban tudtak és tudnak csak létezni. Erről nem képesek
leválni, hogy az élő Istenre támaszkodjanak, hitből éljenek és másokat is
megtanítsanak arra, hogy ők is mindennap az isteni gondviselésben bízva éljenek
és dolgozzanak. Az írástudók Mikeás próféta könyvéből felolvasták a Heródestől
kért megfelelő messiási jövendölést, amely így van megírva: „De te Efratának
Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belőled származik nékem az
uralkodó Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mik
5,2; Mt 2,6) Láthatjuk, hogy ez a jövendölés is egyértelműen kijelenti, hogy
aki születik, az isteni lény lesz, mert származása eleitől fogva, öröktől fogva
van, tehát nem teremtmény lesz, az akkori vallási vezetők mégsem hittek sem a
szent Iratoknak, sem Krisztusnak!
A harmadik szempont számomra a legkedvesebb. Az a mód,
ahogyan a mindenható Isten Máriáról, Józsefről és a kis Jézusról gondoskodik.
Mielőtt Egyiptomba kellett menekülniük Heródes gyermekgyilkosságra vonatkozó
rendelete elől, azelőtt aranyat, tömjént és mirhát kaptak útravalóul, hogy az
életüket tudják újra kezdeni Egyiptomban. Ilyen a mi Istenünk, ő élő, szerető,
gondviselő Atyánk, aki idejében gondoskodik minden benne bízó gyermekéről, mint
ahogyan az elmúlt évtizedek során a mi családunkról is gondoskodott és teszi
ezt ma is. Negyedszerre: Miért született Isten Fia erre a világra? Azért, hogy az
Isten velünk legyen, és Jézus jellemét, tetteit látva megismerjük a jó Atyát.
Azért jött, hogy az ő példáját és önzetlen életét látva szeressünk és
szolgáljunk. Azért jött, hogy az elménkben és a szívünkben az ő igéje által az
ördög munkáit lerontsa (1Jn 3,8). Az Atya azért is elküldte őt, hogy értünk
helyettes áldozatul adja önmagát a bűneink miatt, hogy ha valaki hisz benne,
annak örök élete legyen (Jn 3,16). Ez a hit magában foglalja az ő szavának való
engedelmességet is, mert „aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem
enged (!) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn
3,36) Végül, de nem utolsó sorban Jézus azért jött el a mennyből közénk, hogy
megtanítson arra, hogyan lehetünk hit által és a Szentlélek bennünk lakozása
által az Istennek kedves gyermekei. Szívemből kívánom, hogy Jézus születésének
a története mélyebb Istenismeretre vezessen bennünket, és az ő Földünkre
jövetelének a célja megvalósuljon a magunk, szeretteink és minél több ember
életében.
Áldott ünnepeket és békés, boldog, újesztendőt kívánva
tisztelettel és szeretettel: Pongrácz
Róbert
A pusztámból 2018. karácsonyán
