Vannak, akik
azt gondolják, hogy nem kell nekem az Istennek megfelelnem, mert Ő úgy is
elfogad engem, olyannak, amilyen vagyok. Ezen felül semmi tennivalóm nincsen,
hiszen tapasztalatból tudom, hogy a jó Isten megsegített különböző
élethelyzeteimben így is, amikor kértem tőle. Sajnos a Szentírás összefüggései
alapján azt mondhatom, hogy ez csak féligazság. Igaz, hogy az Isten úgy szeret,
amint vagyok, és megsegíthet, amikor kérjük tőle, de van még más is. Azért
szeret engem vagy téged és azért segített meg az eddigiek során, mert a
szeretetével át akar formálni minket Jézus Krisztus jelleméhez hasonlóvá, hogy
a menny részeseivé tehessen bennünket. A valódi szeretet a másik javát akarja
és munkálja és nem azt, amiről az illető úgy gondolja, hogy neki kívánatos,
vagy jónak látszik. Egy jó szülő is azt adja a gyerekének, amire neki éppen
szüksége van. Ebédidőben főtt ételt ad és nem fagyit, bár lehet, hogy a
csemetéje fagyit kíván, és azt követeli tőle.
Ezen kívül
vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy „elég nekem az, amit számomra az
egyházam előír, még azt sem tudom rendesen megtartani, és különben sincsen időm
a Bibliát olvasni, és ha mégis föllapozom, annak a felét sem tudom megérteni”.
Erre azt tudom válaszolni, hogy érdemes megvizsgálni, hogy amit az egyházam kér
tőlem a hitéletben az Isten szava szerint való-e minden tekintetben? Miért
bíznám az üdvösségemet másokra, amikor nekem kell személyesen állást foglalni
ebben a kérdésben is. Egy élelmiszer vásárlása esetén megnézzük a szavatossági
idő lejártát és azt is, hogy miket tartalmaz az az áru, mert egészségesek
akarunk maradni. Az üdvösségünket akkor miért bíznánk másra, hiszen ez a
legfontosabb a hívő ember számára. A Biblia olvasása pedig következetességet és
odaszánást igényel, alázatot és nyitottságot arra, hogy keressem és megtaláljam
az Isten akaratát a személyes életemre nézve. Erre pedig kevés ember hajlandó,
ehelyett inkább keresi a kifogásokat. Ezen kívül pedig nem szükséges a
Bibliából mindent megértenem ahhoz, hogy bizonyossággá érjen bennem, hogy mi az
igazság és mit kér tőlem a jó Isten. Ha kitartok az imában és a Szentírás
olvasásában naponta legalább 20 percig, akkor egy bizonyos idő után kialakul
egy biblikus látásmódom, amit a lelkiismeretem is támogatni fog és ezek alapján
már viszonylag könnyen tájékozódhatok egyházi és vallási kérdésekben. Ha nem
ezt teszem, akkor az a lehetőség marad, hogy azt fogadom el, amit az általam
hitelesnek vagy szeretettnek tartott vallási tanító vagy egyházi vezető mond,
vagy a többséghez fogok igazodni. Ezzel szemben viszont Jézus ezt mondja: széles
az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta, és keskeny az út,
amely az életre visz és kevesen találják meg azt (Mt 7,13-14). Ezért szólítja
fel Krisztus a benne hívőket arra, hogy „Keressétek először az Isten Országát
és az ő igazságát, és a többit megkapjátok” (Mt 6,33). Egy kicsit keresni kell,
mert nem biztos, hogy ott találjuk meg az Isten igazságát, ahol első látásra
gondolnánk.
Azért is
tanácsolja Jézus, hogy keressük az Isten Országát és az Ő igazságát, mert az
Írás szerint, ha valaki nem az Isten igazságára törekszik, akkor törvényszerű,
hogy a maga igazságát fogja követni, azt, amit az illető igaznak vél vagy
gondol (Róm 10,1-3). A bűnös ember Isten nélkül élve viszont olyan helyzetben
van, hogy minden vélt igazsága „megfertőztetett” a Biblia szerint: Jób 14,4. Ez
keményen hangzik, de sajnos mégis így van, mert abban a dologban, amiben úgy
vélem, hogy igazam van, sok esetben tetten érhető esetleg az önző érdekem vagy
indulatom, netán a felháborodásom a velem szemben elkövetett sértés vagy
igazságtalanság miatt. Ez pedig nem az Isten lelkülete és szeretete szerint
való, ezért megfertőztetett igazságról beszélhetünk, ami már nem igazság az Úr
szemében. Ezért van az, hogy a saját elgondolásom és jó cselekedeteim alapján
sosem válhatok az Isten előtt elfogadottá és igazzá. Ha valamely egyház
követelményeinek próbálok megfelelni, lehetek ugyan sokak szemében jó egyházfi,
de Isten engedelmes gyermeke csak akkor leszek, hogy ha az Ő szavait és
parancsolatait a Szentírásból megismerem, és annak fogok hitből, és önként
engedelmeskedni. Az egyház szava és az Isten szava pedig nem föltétlenül esik
egybe, ezt tudomásul kell vennem, akár könnyű, akár nehéz ezzel szembe nézni,
mert Urunk Jézus a Szentlélek elküldését feltételhez kötötte. (Jn 14,15-17; a
Károli fordítása szerint, vagy a Mt 28,18-20) Ebből pedig megérthető az, hogy
valamely egyház vezetése nem föltétlenül állt minden esetben a Szentlélek
vezetése alatt az elmúlt évszázadok folyamán. Ha ez így van, akkor a tanításait
érdemes megvizsgálni a Biblia tanításának a fényében.
Ezek
számbavétele után hogyan válhatnék az
Isten igéjének tanácsai alapján Isten előtt elfogadottá és igazzá? Pál
apostol a lényegre irányítja a figyelmet, amikor ezt írja: „mert kegyelemből
van üdvösségetek, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem
cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék.” (Ef 2,8-9; vö. 2,4-10) Egy másik
helyen pedig így ír: „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a mi Urunk
Jézus Krisztusban.” (Róm 6,23b). A továbbiakban pedig még hozzá teszi:
„Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.
Ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené
(a dicsőség).” Az utolsó szó már nincsen benne a Bibliában, de értelem szerint
ez következne, mert nem az emberé, hanem az Istené a dicsőség minden jóért,
amit bennünk, vagy álalunk kimunkált az életünkben az Ő késztetéseivel.
A
világot teremtő és megváltó Isten Jézus Krisztus által ingyen, kegyelemből
ajánlja fel minden embernek az üdvösséget annak alapján, hogy Fiát, Jézust
odaadta bűneinkért bemutatott helyettes áldozatként. Az üdvösség tehát ingyen
van, Isten ajándéka ez, amit nem lehet semmivel sem kiérdemelni vagy
ledolgozni, vagy leimádkozni, lezarándokolni, vagy kiengesztelni. Azért van ez
így, mert az Isten a bűnnel, a törvényszegéssel szemben engesztelhetetlen, de a
bűnöst szereti és mindent megtett és ma is megtesz, hogy a bűnös embert
elválassz az ő bűnétől és őt üdvözítse (Jn 8,36; 17,19; 1Tim 2,4). Ennek
egyetlen feltétele a Jézus Krisztusba és az Ő helyettes áldozatába vetett hit
és az Ő szavainak, parancsolatainak való engedelmesség (Jn 3,36 a Károli fordítás
szerint, vagy Jn 8,51.55; Jn 15,10; 1Jn 2,3-5; 5,2-3). Olyan hitről van tehát
szó, amely Isten iránti viszont szeretetből engedni tud az Ő szavának még az
ember saját kényelmével, rossz szokásaival szemben is. De nem ezzel kezdődik,
hogy nekem kell tenni valamit, hanem az Isten irántam való személyes
szeretetének a megtapasztalásával. Ha valamilyen módon nem tudom észrevenni jó
Atyánk irántam való személyes szeretetét és gondoskodását, akkor legfeljebb
félelemből fogok alkalmazkodni néhány vallási előírásnak, de a szívem sosem
lesz az Istené, és nem is fogok tudni bízni benne.
Milyen
hitről van tehát szó, amikor Jézusba vetett hitről beszélünk? Olyan hitről,
amelyik az Isten igéjének hallgatása nyomán születik a szívemben a Szentlélek
munkálkodása által (Róm 10,17), és amely növekszik akkor, amikor azt
megcselekszem, amikor arról tanúságot teszek, és főként akkor, amikor a szerint
is akarok élni. Mivel ez a hit Isten igéje nyomán születik meg az emberben,
ezért az Isten igéjének útmutatása abszolút fontos és nélkülözhetetlen a
hitéletünk és az üdvösségünk szempontjából, ezért nem mindegy, hogy milyen
igehirdetést hallgatok rendszeresen. Jézus azt mondta a főpapi imájában, hogy
„Atyám, a te igéd igazság.” (Jn 17,17), és csak azokért könyörgött, akik az
Isten szavát, igéjét befogadták (Jn 17,8-9). Jézus ezek egységéért könyörgött,
nem pedig egy világegységért, amelyben politikai és egyházi vezetők szövetségre
lépnek egymással.
Ha
viszont az Isten igéje útmutató minden tekintetben, akkor ahhoz nem szabad
emberi, egyházi tanításokat keverni és ezt isteni ragra emelni (Mt 15,6.9.13),
nem is szabad ahhoz hozzátenni, vagy abból elvenni (MTörv /5Móz 4,2; Péld
30,5-6; Jel 22,18-19), mert az Isten igéje, a Biblia belső összefüggései és
annak üzenete Isten ajkáról való (Mt 4,4; 1Tessz 2,13).
Amikor
a Bibliát olvasó ember rádöbben arra, hogy a saját erejéből sosem lesz képes a
tízparancsolatot (2Móz /Kiv 20,1-17) megtartani, sem arra, hogy önzetlenül
legyen képes minden embert szeretni és szolgálni, akkor az Isten igéje nyomán
hitre jutott ember odamegy személyes imádságban az Üdvözítőjéhez, és alázatosan
és kitartóan kéri a bűneire a bocsánatot és az azoktól való teljes szabadulást.
Amikor ez megtörténik akkor egy láthatatlan kéz leemeli az emberről a bűntől
jelképezett szennyes ruhát és a hívő ember Krisztus tiszta és fehér ruháját
kapja meg cserébe. Aki hiszi azt, hogy Jézus az ő bűneiért is meghalt a
kereszten és kéri a maga és mások számára a bűneiből való szabadulást, ő maga
is meg tud bocsátani az ellene vétőnek, azt az embert ingyen kegyelemből az
Atya igazzá nyilvánítja az ő angyalai előtt. Ezt az ajándékot a Szentlélek
hozza el a szívünkbe azzal, hogy örömünk és békességük lesz az Istennel (Róm
5,1-5; 2Kor 5,17-21), és képesek leszünk arra, hogy szeressünk olyan helyzetekben
is, ami azelőtt saját erőnkből nem sikerült. Amikor ez a folyamat végbemegy
bennünk, mert erre maradéktalanul odaszántuk magunkat, akkor válunk
elfogadottá, igazzá az Isten színe előtt. Zakariás könyvének 3-dik fejezete
erről tesz tanúságot (Zak 3,1-7), ezért ezt mindenképpen olvassuk el a
Szentírásból!
Ha
valaki ezek után is bűnbe esik, ne csüggedjen el, mert János apostol azt írja,
hogy „van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Ő engesztelő áldozat a
mi vétkeinkért, de nemcsak a mieinkét, hanem az egész világért is.” (1Jn 2,1-2)
Az Isten szeretete viszont senkit se hatalmazzon fel arra, hogy nyugodtan
tovább vétkezzen, mert a Biblia tanúságot tesz arról, hogy van a bűn útján
járásnak olyan pontja is, amelyről már nincsen visszafordulás és megállás az
erkölcsi lejtőn. Ameddig valaki bánkódni tud a bűnei fölött és azon
gondolkodik, hogy vajon az Isten nekem meg tud-e bocsátani, addig bizonyos
lehet abban, hogy még nem keményedett meg teljesen a bűnben és az Isten
szeretete magához öleli őt, ezért ha Isten kezébe letettük a bűneinket, higgyük
is el, hogy azok bocsánatot nyertek, mert Jézus ezért jött el és ezért halt meg
a kereszten.
Sokan
azt gondolják, hogy ha egyszer megtértek és átadták az életüket Krisztusnak,
akkor ők azután már megtért embernek számítanak. Az Isten igéje viszont azt
írja, hogy „amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, akként járjatok Őbenne” (Kol
2,6). „Aki mindvégig (a célig) állhatatos marad (a szeretetben), az üdvözül.”
(Mt 24,13, vö. 12 verset). Pál apostol szerint is „az Isten parancsolatainak a
megtartása” számít (1Kor 7,19). A Biblia szól arról az ígéretről is, hogy Jézus
második eljövetele előtt lesz egy hívő sokaság minden népből, nemzetből és
ágazatból, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét (vö. Jel 14,12;
22,14). Le kell írnom és meg kell osztanom veled az igazságot abban a
tekintetben, hogy „aki (bűnei fölött) győz, örökségül nyer mindent”, annak lesz
Istene az Úr és az az ember az Ő fia és lánya lesz (Jel 21,7.27; Mt 5,5.9).
Csak akik végigjárják a megszentelődés útját, vagy legalábbis a szívükben
teljesen el akarnak szakadni minden bűntől, és Krisztusra bízták magukat (pl.:
Lk 23,39-43), azok számára áll nyitva a menny kapuja és lehet majd ezer év
mennyben eltöltött idő után reménységük az újjáteremtett Földön való romolhatatlan
élet örök korszakokon át bűn, betegség és halál nélkül. Keresztény tömegek
számra nem világos az, hogy az üdvösség feltétele a Jézus Krisztusba vetett hit
mellett az Ő szavainak és parancsolatainak való engedelmesség is. Ezt úgy kell helyesen
érteni, hogy aki már hit által üdvösséget nyert, és a szívébe költözött
Szentlélek, és a saját lelkiismerete tanúskodik arról, hogy neki békessége van
az Istennel, az az ember Isten iránti viszont szeretetből és nem az üdvösség
feltételeként akar Isten parancsolatainak engedelmeskedni egész életében. Ez „Krisztus
igája”, amely édes és gyönyörűséges, és amely egyedül teheti szabaddá az embert,
hogy ha a hívő ember mindvégig Krisztussal marad. (Mt 11,28-30; Jn 8,34.36) A
bűn igája ezzel szemben olyan szolgaság, amely az örök halálba hajtja azt, aki
jobban szereti önmagát, mint azt, aki érte meghalt és feltámadott, s aki a
bűneiért a váltságdíjat a Golgotán már kifizette. (Róm 6,23a)
Embernek
tehát csupán a saját erőfeszítései által lehetetlen igazzá válni Isten előtt,
de az Ő kegyelméből ingyen, a Jézusba vetett hit által igazzá válhat, és
békessége lehet Istennel. Ennek a hitnek a gyümölcseiként pedig kizárólag az
Isten parancsolatainak fog engedelmeskedni, mert szeretni fogja az Urat, és
mindent szabadon, örömmel és viszont szeretettel meg akar tenni, amit Ő kér
tőle a Szentírásból, hogy minden tekintetben fedhetetlenné válhasson az Isten
színe előtt. (Jel 14,5; 2Pt 3,14; Kol 1,28) Az Úr Jézus nevének segítségül
hívásával minden körülmények között lehet Isten gyermekeihez méltó életet élni
ezen a földön, és csak így érdemes.
Pongrácz Róbert
Felhasznált irodalom:
Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, ford. Gál Ferenc (és társai),
Szt. István Társulat, Bp., 2008; Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta
alapján, Szt. Jeromos Kat. Bibliatársulat, Bp., 2008; Biblia, Kálvin János
Kiadó, Bp., 2004; Biblia egyszerű fordítás, Nemzetközi Biblia Liga; Szent
Biblia, ford. Károli Gáspár, Boldog Élet Alapítvány, Bp., 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése