A készülő imakönyvemből egy apró részlet a zsoltárok imádkozásához:

23. Zsoltár[1]

1.Dávid zsoltára.

Az Úr az én pásztorom[2],

nem szűkölködöm,

2. zöldellő[3] legelőkön adott nekem helyet[4],

csöndes vizekhez vezetett engem.

3. Lelkemet megvidámítja, az igazság

ösvényein vezet engem az ő nevéért.[5]

4. Járjak bár a halál árnyékában,

nem félek semmi bajtól,

mert te velem vagy.

Vessződ[6] és pásztorbotod

megvigasztaltak engem.

5. Asztalt terítettél számomra

azok előtt, akik szorongatnak engem.

Fejemet megkented olajjal[7],

s a poharam színültig töltötted.[8]

6. Kegyelmed[9] és jóságod vezet

életemnek minden napján,

s az Úr házában lakhatom

örök időkön át.[10]

 

 

---

[1] A 23. Zsoltár 1, 2, 4 és 6 versei a Szent Jeromos Bibliatársulat ford. szerint olvasható.

[2] Az Úr Izrael pásztora az Ószövetségtől kezdve: Ezék 34,11-16.22-25; az Újszövetségben az Úr Jézus saját magáról mondja, hogy ő a Jó Pásztor, aki arról ismerhető fel, hogy az életét adja a „juhaiért”: Jn 10,11-18.27-30; 1Pt 2,25; Zsid 13,20; Lk 19,10

[3] Luther fordítása szerint: „pompás” legelőkön legeltet engem: ez azt jelenti, hogy megfelelő lelki eledelt ad a benne hívőknek, az Isten igéjét.

[4] „füves legelőkön nyugtat engem” a Károlyi ford. szerint; „legeltet” a Szent István Társulat bibliaford. szerint. Ez azt jelenti, hogy az igazi békességet csak Krisztustól kaphatunk, hogy ha hiszünk benne és engedünk az ő szavainak (Jn 14,27; 16,33; Mt 11,28-30)

[5] A Zsolt 23,3 verse a Károlyi ford. szerint; itt a fordításban jelen idő szerepel, nem csak „vezetett”, hanem most is vezet engem az ő nevéért. A jelenben is tapasztalom a Jó Pásztor vezetését. A Szent István Társulat ford. szerint is jelen időben van: „Az igaz úton vezérel …”

[6] „A te védőhusángod, a te pásztorbotod: vigasztalás nekem.” Magyarázat: „az a husáng, amellyel a pásztor megvédi a nyájat, és az a bot, amellyel irányítgatja”. (vö.: Zsoltárok könyve, ford. Sík Sándor piarista, a bevezetést írta, a jegyzeteket átnézte Szörényi Andor, Szent István Társulat, Bp., 1955, 86. old.)

[7] „fejemet megkented olajjal” a Szent István Társulat ford. szerint. Az Ószövetség idején Izraelben a királyt és a főpapot kenték fel olajjal az Isten szolgálatára. Az olaj a Szentlélek jelképe a Bibliában (Zak 4,1-6; Mt 25,1-13). Az olajjal való felkenést először Mózes, majd később valamelyik próféta végezhette Isten megbízásából. Károlyi fordítás szerit „elárasztod fejem olajjal”, ami érzékelteti, hogy a Szentlélek bőséges mértékében, Isten különleges kegyelmében van része annak, akinek az Úr a pásztora, aki az életét és az énjét megtanulta hitből és viszont szeretetből neki folyamatosan alárendelni.

[8] A Zsolt 23,5b verse a Szent István Társulat bibliafordítása szerint (vö.: Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Dr. Gál Ferenc, Szent István Társulat, Bp., 2000, 627-628. old.)

[9] a Szent Jeromos Bibliatársulat ford. szerint: „mert jóságod és irgalmasságod kísér engem …”

[10] Zsolt 23,6 verse a Szent István Társulat ford. szerint