Újévi köszöntő gondolatok 2017-re

Kedves barátom, ismerősöm! Kedves olvasó!

Vajon mit tartogat számodra és számomra az újesztendő, a most elkezdődött polgári év? Ha azt felelné bárki közülünk, hogy „ezt egyedül a jó Isten tudja”, - helyesen válaszolna, mégis ez a megállapítás kiegészítésre szorul.

Az újév elé nézve ilyen-olyan vágyak, félelmek, netán elrendezetlen gondok, - sokaknak betegségek, - és főleg feladatok, elvégzendő munkák tódulnak elénk, és egymással birokra kelnek bennünk. Ha azt mondjuk bizalommal, hogy egyedül a mindenható Isten tudja a jövőt, és azt, hogy mit hoz személyesen nekünk ez az év, - mondom - helyesen válaszoltunk, de nem kielégítően, mert vannak dolgok, tényezők, amelyek rajtunk is múlnak, és vannak tények is, amelyek az Isten a bibliai próféciákban előre kijelentett a jövőnket illetően, és ezeket meg lehet ismerni. Bizony legkönnyebb az élő Istenre áthárítani a felelősségünket, ahelyett, hogy ezt mi hordoznánk kellő módon és lelkülettel. Ezért jogos lehet benned az a kérdés, hogy hol a határ az Istenbe vetett bizalom és a saját életünkért vállalt felelősséghordozás között? A válaszom kézenfekvő: Száz százalékig bízzam az Úrban és száz százalékig tegyem meg a tőlem telhetőt minden téren, de úgy, ahogyan azt ő kéri tőlem, vagy ahogyan ennek az Isten örülne a Bibliában adott iránymutatásának megfelelően.

Mi az, amit biztosan tudhatunk a jövőnket illetően? Ki lehet abból is indulni, hogy „segíts magadon és az Isten is megsegít”, de mennyivel jobban hangzik és igazabb is, hogy „segíts másokon és az Úr téged is megsegít”. A segítség nyújtásnak, a helytállásnak és a másokért vállalt szolgálatoknak és felelősséghordozásnak pedig sokféle formája van. Lehet úgy is segíteni valakin, hogy észre sem veszi, de ha nem segítettél volna, nagyon hiányozna neki. Ezt jelenti az, hogy „a jobb kezed ne tudja, mit cselekszik a bal”. Ne kürtöltess magad előtt, tedd a jót, de adj hozzá megfontolást és tudást is, hogy a segítségnyújtás megfelelő esetben, megfelelő időben, megfelelő lelkülettel és önmagadat elfeledve történjen. Gyógyítson, emeljen, helyreállítson az a szolgálat, hogy aki segítséget kapott, az is tehessen valamit másokért minél előbb. Jót tenni kiváltság és öröm, mert Jézusért és Jézusnak tesszük (vö. Mt 25,40).

Mi az, amire számíthatunk még az új esztendőben? Bizony lesz benne küzdelem és nehézség, lesz benne öröm is, de éppen annyi szenvedés is, amennyi a jellemünk formálódásához szükséges, és amit a mennyei patikamérlegen mértek ki minden esetben úgy, hogy el tudjuk azt hordozni, hogy ha imádságban és Istenben bízva talál bennünket. A keresztény hívő ember tudja, hogy minden embernek ugyanaz az ellensége, a bukott angyal-fejdelem, a bűn és az önzés szerzője, aki „ordító oroszlánként körbejár, keresve, hogy kit nyeljen el” (1Pt 5,8-9), és akinek ellen lehet állni a hitben, de csakis azoknak, akik az értük meghalt és feltámadt Jézus Krisztust választották életük Urának, hitük szerzőjének és bevégzőjének minden nap. Igen, lesznek küzdelmek és szenvedések, és minél előbbre haladunk most a végidőben Jézus visszajövetelének küszöbén, annál fokozottabb lesz a küzdelem, amelybe láthatatlan és látható módon az Isten angyalai is be fognak kapcsolódni mind jobban és jobban. Pl.: Személyesen tudok egy-egy olyan személyről, akik megmenekültek a bukaresti diszkó tűz tragédiájából és egy másik személy pedig a brüsszeli terrormerényletből. A kérdés csupán az, hogy akarjuk-e teljesíteni a jó Atyánk akaratát és védelmet kérünk-e minden nap, vagy más utakon próbálkozunk élni és boldogulni.

Milyen megoldásokat próbálnak végig általában az emberek? 1. Egyik csoport látszólag Istentől elrugaszkodva, az élet csalóka örömeibe és a gazdagság utáni küzdelembe vetette bele magát nagy hévvel és egóval, abban a biztos reményben, hogy kikaparja magának a saját gesztenyéjét az előtte álló bizonytalan évek alatt. Ez a társaság rendszerint „nem válogat az eszközökben” és nem lelkizik sokat, de jó tudni róluk is, hogy a lelkük mélyén üresség tátong, ám ezt ők maguk sem tudják megfogalmazni, hogy mi az, és nem is képesek szembesülni azzal, hogy a feltámadt és élő Jézus Krisztusra lenne szükségük valójában nekik is. Azt gondolják közülük sokan, hogy „én sem vagyok rosszabb, mint más, alaphelyzetben nem akarok senkinek sem ártani, de nem is foglalkozom azzal, hogy kicsoda az Isten, hiszen annyi félrevezetett, becsapott ember van a különböző egyházakban, és rajtuk sem igazán látszik, hogy érdemes lenne Jézus tanítványaként élni”. Így önmagukat igazolva élik tovább az életüket a saját elgondolásuk vagy önzésük szerint. 2. A másik embercsoport hívőnek vallja magát, próbálkozik, akar az Isten akarata szerint élni, de vagy csak a maga módján teszi ezt, - amivel semmire sem jut, - vagy úgy akar keresztény lenni, hogy közben a világ csalóka örömeitől, gazdagságától, élvezeteitől, italaitól és egészségtelen ételeitől, társaságától, beszédstílusától sem akar elszakadni. Így egész életében kétfelé sántikál. Ez a legveszélyesebb állapot az üdvösség el nem nyerése szempontjából, mert az ilyen ember saját magát csapja be. Az jellemző rá, hogy gyakran eljár a templomba vagy imaházba, a maga módján imádkozik, netán még a Bibliát is a kezébe veszi, adakozik az egyháza és a szegények javára, de a szívében le nem győzött indulatok, tisztátalan vágyak virulnak. Netán helyet ad az irigységnek, kibeszéli a hittestvérét, azt gondolva, hogy ezzel ő már is különb nála. Az ilyen ember Istennek is akar szolgálni és a mammonnak is, miközben meggyőzte magát, hogy csak az Istennek akar tetszeni. Ezek a keresztények nem képmutatók, de az életük mégis gyümölcstelen, és másokat sem tudnak Krisztushoz vezetni, mert „Krisztus jó illata”, kedvessége helyett az emberek inkább „izzadságszagot” és „konokságot” észlelnek náluk, amikor velük kapcsolatba kerülnek. Ezek a hívők azt gondolják, hogy az Úrtól kapott fehér ruhában járnak, de folyton kilátszik mások előtt a mezítelenségük. Ennek az embercsoportnak újra vagy végre meg kellene találnia Krisztust, hitünk szerzőjét és bevégzőjét, aki egyedül képes az Atyához vezetni minden embert, és aki egyedül képes a Szentlelkével átformálni bennünket. 3. A harmadik embercsoport felismerte az élet viharaiban és küzdelmeiben, hogy Jézus nélkül semmit sem ér ez az élet, és hogy Ő a legfontosabb minden tekintetben. Minden nap hitből él, Istenre hagyatkozva él és életének valamennyi helyzetében a szenvedések között is Krisztussal akar maradni. Mit jelent Krisztussal maradni? Jelenti azt, hogy amikor indokolt lenne, akkor sem jön indulatba, az elszenvedett kárért nem fut bíróságra, hanem azt keresi, ami a másik javát szolgálja. Férfi esetében szövetségre lép szemeivel, hogy vággyal széplányra, nőre nem fog tekinteni (Jób 31,1), és ha meg is történne, mély fájdalom hatja át, hogy megszomorította a benne lakó Szentlelket, és azonnal akar szabadulni a bűnéből. Nem ítéli el a másikat, és a szolgálat álruhájában nem tör uralomra a többi ember fölött. Nem akarja a másikat a saját képmására és hasonlatosságára átformálni, hanem Krisztushoz és az ő igéjéhez vezeti a kereső embert, és valóban közösségre akar lépni minden hittestvérével. Meg akar tanulni, szeretni és szolgálni, a neki adott képességek lehetőségek arányában a sokak számára ismert szeretetet himnusz (1Kor 13) szellemében. Ők a maradék, a Krisztushívők maradéka, akik által az Úr akar és tud munkálkodni mások üdvössége érdekében. Nem önmagukba vetik a bizalmukat, még saját hitükbe sem, hanem egyedül Jézus Krisztus értük is meghozott áldozatába és kegyelmében bíznak. Ennek alapján már most örök életük van hit által és az Isten élete elkezdődött bennük a Szentlélek által. Ennek eredményeként termik a Szentlélek gyümölcseit, ami „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség vagy kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5,22) Ezek közül most kedvességet és a béketűrést emelem ki. Mennyi „morcapó és morcanyó” vallja magát kereszténynek és a hideg, kritizáló lelkületével tartja távol a többi kereső, vagy bűnben élő embert is Krisztustól és Krisztus egyházától. Hány olyan ember van, aki képtelen elszenvedni, elviselni a másként gondolkodó és másként hívő embert, azt, akikért Krisztus az életét adta, - de azért kereszténynek gondolja magát.

Kedves barátom, ismerősöm! Kedves olvasó! Ha körülnézel magad körül, vagy önmagadba tekintesz, lehet, hogy alapos okod lehet a csüggedésre, még se csüggedj el, de ne is bízd el magad, nézz a te Megváltódra, Jézus Krisztusra, aki érted - és mindazokért, akik hozzá folyamodnak, - főpapi és papi szolgálatot lát el a mennyben, a szentek szentjében (Zsid 4,15-16). Járulj hozzá bizalommal és gyermeki hittel, mond el Krisztusnak minden gondodat és örömedet, és tőle kérj tanácsot minden nap! Kutasd az evangéliumokban és a Biblia más könyveiben azt, amit az Úr igéje Krisztusról kijelentett, ezeket forgasd az elmédben és szemléld Krisztust, aki érted otthagyta a menny királyi székét és Isten Fiaként Emberfia lett, hogy a bűneidért gyalázatos halállal haljon meg. De milyen jó, hogy az Atya feltámasztotta a halálból azt, aki sohasem vétkezett, és így a halála helyettes áldozati halál lehetett érted és értem. Tekints ebben az évben is Krisztusra, aki kezébe adatott minden hatalom a mennyben és a Földön; egyedül Ő tud segíteni, és egy napon a halálból, a föld porából, a semmiből is elő tud hívni téged és engem, mert vágyakozik az ő kezének alkotása után, akiért a legnagyobb árat fizette ki a Golgotán.

Azt mondhatja erre valaki, hogy ez egy egysíkú, beszűkült gondolkodásmód, lehet az emberi életet másként is látni. Természetesen lehet, csak az a hit és látásmód vezessen el a mennyei Jeruzsálembe, az örök életre és adjon békességet. Ha nem vezet el Krisztushoz, akkor valójában sehova sem vezet. Az élet igazán nagy kérdéseire nem többféle válasz van, hanem csak egyetlen helyes válasz, az összes többi hamis, vagy elégtelen. Márpedig ha Jézus az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), és az Isten igéje Jézus szerint igazság (Jn 17,17), akkor nem kell tovább keresgélni és áltatni önmagunkat, sem a kifogásokat keresni, hogy miért is élünk távol tőle nap, mind nap. Aki ezen a Földön nem akar Krisztussal élni és járni, az ne áltassa magát, hogy a mennyben is együtt lesz a Megváltóval. Ki amit, vagy akit választott ebben az életben, annak fogja learatni a gyümölcseit. Válaszd hát mindennap Krisztust, a megfeszítettet, a megalázottat, az érted szenvedőt, az alázatos és a szelíd Krisztust, és nyugalmat fog találni ebben az évben is a lelked. Így szól hozzád és hozzám az Úr Jézus: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz (az én segítségemmel a bűnei fölött = kiegészítés tőlem), megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.” (Jel 3,21-22)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden családtagom, barátom, hittestvérem és jó ismerősöm számára áldott, békés, boldog, újesztendőt! 

                                                                                                                     Pongrácz Róbert