Bibliakör, 2018. május 23 és 29.
Elolvassuk a szentírási szakaszt! Jézus mindenben szorosan
együttműködik az Atyával és az Atya vele: Jn 5,17.19.20a.21.23.26.30a.36-37a; Jn
7,28-29; Jn 8,17-18-19.26-29; Jn 9,4; Jn 10,25-30, stb. Keresd tovább János
evangéliumában Krisztusnak az Atyával való bensőséges közösségére vonatkozó
kijelentéseket!
Jn 5,17.19. (30) = Jézus itt a földi életében
Emberfiaként és Istenfiaként az Atyától függött minden tekintetben, és az Atya
akaratának vetette alá magát, így tudott a világ üdvözítője lenni. Tudta Jézus,
hogy munkálkodnia kell az emberek üdvösségéért, mert eljön az idő, amikor már
senki sem munkálkodhat: Jn 9,4; vö.: Lk 22,52-53. Elfogatásakor eljött a
sötétség órája, amikor úgy tűnt a tanítványok számára, hogy a Mesterük teljes
kudarcot vallott, mégis Krisztus ebben a legsötétebb órában is győzni tudott
erkölcsi értelemben a gonosz és annak minden erői felett, mert kitartott a
szeretetben (ellenségeiért imádkozott, édesanyjáról gondoskodott, a jobb
latornak megbocsátott, stb.), kitartott a hitben (az Atya kezébe tette le az
életét a kereszten). Ebből megérthetjük azt is, hogy a krisztushívőknek is
munkálkodniuk kell mások üdvösségéért, mert eljön az óra, amikor ezt a bukott
angyalfejedelem meg fogja nehezíteni. De Krisztus megígérte, hogy velünk marad
a világ végezetéig, ezért nincsen mitől félniük.
Jn 5,18: Krisztust a vallási vezetők azzal
vádolták, hogy megrontja a szombatot és egyenlővé teszi magát az Istennel.
Ezzel szemben Krisztus helyreállította a szombat szentségét, amely az emberért
lett (az emberért adatott) és amelyen szabad jót cselekedni. Ami az Atyával
való egyenlőségét érinti, Krisztus Emberfiaként letette az isteni hatalmát (a
feltámadásáig), mert hit és ima ereje által gyógyított (lásd: Jn 11 fej.), de
nem tette le az isteni természetét, isteni méltóságát, Istenfiúságát, miközben
felvette a mi megromlott emberi természetünket minden tekintetben. Krisztus
kijelentései érzékeltették, hogy ő az Atyától jött és különleges kapcsolatban
áll az Istennel, aki őt igazolja minden pillanatban: Jn 8,38; 10,33; Fil 2,6; Jn 10,30; 14,28; Jn 1,1-3.10.14.18 = Krisztus
valóságos teremtő az Atyával együtt és a feltámadásától kezdve ismét néki
adatott minden hatalom mennyen és a földön: Mt 28,18
Krisztus isteni mivolta azonban nem kisebbíti az Atya
nagyságát, hatalmát vagy dicsőségét, hanem minden megnyilatkozásával növeli
azt! Ezért mondja az Írás, hogy „Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten
időcsőségére” (Fil 2,11; Jel 5,11-12). Krisztus a kereszthalálig megalázta
magát, hogy mindenki megváltója lehessen, mert ez volt az Atya és Krisztus
terve a mi javunkra, ezért az Atya felmagasztalta őt mindenek fölé. Ezzel az
Atya Isten dicsősége még nagyobb lett. Utolsó mozzanat ez lesz: 1Kor 15,24-28
Jn 5,20 : vö. Jn 3,35 = Az Atya azért adott mindent Krisztus kezébe, mert szereti
őt. Istennek minden tette szeretetből fakad, ezt mi nagyon nehezen tudjuk
megérteni itt a bűn világában!
Jn 5,21.25.28-29: Jézus az Atyával való folytonos hit,
ima és szeretetegysége révén, az Atyának a tanácsa révén feltámasztja az
elhunytakat. Itt a földi élete során tehát nem az isteni hatalma által
támasztotta fel Lázárt, hanem imádkozott előtte: Jn 11,41-43. A többi
feltámasztásnál ezt nem írja az ige, de ezek alapján ezt állíthatjuk
bizonyosan. A saját halálból való feltámasztása után viszont már az isteni
hatalmának a teljességével fogja a halottakat megeleveníteni.
25v.: „élni fognak” (Jeromos és Szent István T. és a prot
újf. fordításai szerint helyesen jövő időben áll)
Én hiszem, hogy az Úr Jézusnak van hatalma arra, hogy bárkit
a föld porából előhívjon az illető személyiségének az azonosságában, azzal a
jellemével, amivel a sírba szállt. Úgy kell az emberi lékek számára ez a hit,
mint a kiszáradt földnek a májusi eső, amely aranyat ér! Krisztusnak ezek az
ígéretei a legdrágábbak az én számomra. Ideje lenne az emberi büszkeségnek és
mindennek Krisztus előtt porba hullani, és ott megsemmisülni. A bűnös
teremtménynek meg kellene rendülnie a teremtője előtt, aki szereti őt, és aki
ennek a bizonyítására a végsőkig elment az emberért: Fiát is odaadta áldozatul,
hogy minket megváltson a halálból és üdvözítsen.
Akik a halálból feltámadnak, azok nem a mennyben várakoznak
erre, hanem a föld porában (vagy a tengerben) vannak … Felfoghatatlan a
számunkra, de mégis meghallják az Ő szavát, és elő jönnek. A Jn 5,29-ben Jézus
két féle feltámadásról beszél: az igazak feltámadásáról és a kárhozatra való
feltámadásról, amit a Dn 12,2-3 is ír. Időben a kettőt a Jelenések könyve
választja el egymástól. A két feltámadás között az eltelt idő 1000 év lesz: Jel
20,4-6
A feltámadás valóságáról: Jób 14,10-15; 1Kor 15,22-23.42-43-44; 1Tessz 4,13-18
/ A Biblia egyöntetű tanítása, hogy nem az emberi lélek halhatatlan, hanem az
egész ember hal meg és az egész ember támad fel akkor, amikor eljön annak a
rendje és az ideje. Összesen „24 vén” van a mennyben, akiről a Biblia
kijelentést ad, és háromnak tudjuk a nevét: Énok, Illés és Mózes. Ők az
emberiség előőrse a mennyben. A másik 21 személy valószínűleg Jézus halálakor
támadtak fel és Krisztus feltámadása után felvitte őket az Atyához, mint a
saját feltámadásának a zsengéit: Jel
4,4.10; 5,5; Mt 27,52-53; Ef 4,7-10; Zsolt 68,19a; Jn 20,17
Jn 5,22-23-23.27.30: Az Atya teljesen Krisztusra bízta az
ítéletet. Miért? =
„Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miképpen tiszteli az Atyát.”(5,23). És
azért is, mert Jézus az Emberfia (5,27). Krisztus Emberfiaként emberi testben
élte az életét megtapasztalva önmagában a kísértésnek és a bűnre késztetésnek minden
fajtáját, - mégsem vétkezett sohasem! Mivel Krisztus ezt saját maga végig élte,
küzdött és győzött, ezért jobban tudja mit jelent embernek lenni, az ítéletet
ezért is lett a Fiúnak átadva egészen, és azért is, hogy ezzel az Atya kiemelje
Jézus iránti kimondhatatlan szeretetét, hogy őt is úgy tiszteljék, mint az
Atyát!
Krisztus ítélete ezért igazságos, mivel ő maga az igazság (Jn
14,6), és mivel az Atya igéje szintén igazság (Jn 17,17) és ez az ige lesz a
mérce, ami szerint meg leszünk ítélve az ítéleten: Jn 12,48
Az ítélet első szakasza elkezdődik a mennyben az igazak
fölött, miközben itt a földi életben még bizonyos hatalmak végzik romboló
tevékenységüket. Ám azoknak is a működési ideje korlátozva van és meg van
szabva azok vége, és az ítéletet kimondják fölöttük a mennyben. Lásd: Dániel
7,8-12.21.25-26.
Jn 6,39 = Az ítélet a Krisztusban hívők és a
neki engedelmeskedők javára lesz meghozva: Dániel 7,27; Jel 22,11-12; Ézs
40,10; Jel 11,18 = tehát a próféták
és a szentek ezután kapják meg a jutalmukat, az ítélet után, amit a javukra fog
meghozni Krisztus.
Róm 14,10; 2Kor 5,10; Júd 1,15; Jel 14,7 = A három angyal közül az első hirdeti, emberek számára,
akik még a földön élnek itt a végidőben, hogy elérkezett az ítélet órája, és az
emberek a teremtő Istent imádják és néki adjanak dicsőséget, ne pedig egymásnak
és önmaguknak.
Pl.: A végidő globális vallási-politikai szövetsége is meg
lesz ítélve, amely isteni ítélet minden ember számára nyilvánvalóvá lesz, akik
ezt megérik: Jel 18,10; vö. Jel 16,19, mivel tanításával lerészegítette a népeket,
ezért Isten szemében ez a vallás-politikai szövetség a végidőben elesett, (=azaz
sohasem fog teljes megújuláson és reformáción átmenve megtisztulni). Ezt Isten
előre látta, tudta és kijelentette: Jel 14,8; Jel 18,2
Krisztus a mi
teremtőnk, megváltónk és üdvözítőnk, de a bíránk is az Atya Isten dicsőségére!
Mindenért legyen hála és dicsőség neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése