A hetek ünnepének az első napján a
feltámadt Jézus ígéretének beteljesüléseként (Jn 14,15-17; 16,7-14; Csel 1,4-5)
áradt ki a Szentlélek Jeruzsálemben a pészah / húsvét utáni
ötvenedik napon. Tehát a pünkösd a Szentlélek eljövetelének, kiáradásának az
ünnepe. Ezen a napon az Apostolok Cselekedetei szerint (Csel 2. fej.) zúgó szél
támadt az égből és tüzes lángnyelvek ereszkedtek le a krisztus-hívőkre, és
Péter apostol beszéde következtében aznap, mint egy háromezren keresztelkedtek
meg. A százhúsz tanítvány tulajdonképpen „bemerítkezett” a Szentlélekbe, mert a
Szentlélekkel megkeresztelkedni azt jelenti, hogy abba bemerítkezni, azaz
teljesen betelni Isten Lelkével. Ennek jeleként történt az ún. nyelvcsoda, mely
során a százhúsz tanítvány (a tizenkét apostollal együtt) különféle nyelveken
kezdett szólni, amiről hangsúlyozom, hogy ezek a nyelvek akkori élő, beszélt
nyelvek voltak, amelyeket meg is értettek a Jeruzsálembe zarándokolt zsidók.
Mert mindegyikük a különböző tartományokból érkezve a saját anyanyelvén
hallotta szólni a galileai krisztus-hívőktől Isten csodás tetteit, miközben
azok, akik szóltak, nem is ismerték ezeket a nyelveket. Azaz mindegyik hívő egy
akkor ismert és beszélt nyelven szólalt meg a Szentlélek által, és mindegyik
hívő egy-egy akkor ismert másik nyelven, így együtt különféle nyelveken
szóltak, amelyet a tömegben az emberek megértettek, mert mindenki a saját anyanyelvén
hallotta, hogy szólnak a tanítványok, ki egyik, ki másik nyelven. Ez volt a
pünkösdi első nyelvcsoda, - amennyire én megértettem ezt a Szentírás szerint.
Tehát nem ismeretlennek mondott nyelveken halandzsáztak, amelyet senki sem
érthet meg, és amit a Szent Szellemnek /Szent Léleknek tulajdonítanak, holott
ez utóbbi csak gyenge hamisítványa annak, ami az első pünkösdkor történt a
Biblia tanúsága szerint. Ha a gyülekezetben nyelveken szólnak, akkor Pál
apostol tanácsa szerint mindez szép rendben történjen, egymás után és legyen
valaki a hívők közül, aki ezt megmagyarázza. Ha pedig nincsen magyarázó, akkor
hallgassanak (1Kor 14,9.13.26-28.40). Ahol a Szentlélek által nyelveken szólás
történik, ott lennie kell magyarázónak is, valamint a Szentlélek többi
karizmáinak is működnie kell (1Kor 12,7-11), nem csupán a nyelveken szólásnak! Ha
csupán nyelveken szólás van és az is rendetlen módon, az komoly kétségeket
vethet fel annak eredetét illetően. Pál apostol szerint „a Lelket meg ne
oltsátok, a prófétálást meg ne vessétek, mindent megvizsgáljatok, a jót
megtartsátok” (1Tessz 5,19-21), - tehát a Szentírás szerint szabad és
kötelességünk vizsgálódni e téren is (Csel 17,11).
Annyit még megjegyzek, hogy a Biblia igen következetes önmagához, hiszen Isten tévedhetetlen szaváról van szó. A Szentírás elején olvashatunk a bábeli nyelvzavarról (Ter/1Móz 11), amikor az Úr összezavarta a toronyépítők nyelvét, így nem értették meg egymást és abba kellett hagyniuk a Bábel tornyának az építését. Az Újszövetségben pedig azt olvassuk, hogy ennek az ellenkezője ment végbe a Szentlélek által, mert minden Jeruzsálembe érkező zarándok a saját nyelvén hallotta szólni az Isten igéjét, és megértették azt. Tehát az Isten Lelkének van hatalma arra, hogy a nyelvi korlátokat is áthidalja az evangéliumhirdetés érdekében. A kérdés csak az, hogy vannak-e emberek, akik teljesen odaszánják magukat Krisztusnak, hogy Isten szeretetének az eszközei lehessenek ebben a világban.
A pusztámból, 2018. május 24. (javítva: 2024.05.19)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése